Oraculum dixit történetét beleégetjük az internetbe azok kedvéért, akik általános iskolai nyelvtanulmányaik emlékéből szeretnének ECL-nyelvvizsgát tenni. Röviden: nem fog menni. Hosszabban:
Hallani időnként arról, hogy sok-sok diploma áll kiadatlanul az egyetemek raktáraiban, a nyelvvizsga-feltételek teljesítetlensége miatt. Magam, mikor először hallottam erről, legfeljebb azon sajnálkoztam, hogy gyönge a hazai nyelvoktatás a közoktatásban, de egyúttal meg voltam győződve arról is, hogy lusták a diákok, hiszen egyáltalán nem lehetetlen megszerezni egy alapfokú és egy középfokú nyelvvizsgát, és tényleg kell is minimum ennyi nyelvtudás manapság egy értelmiséginek. Most mégis egy olyan történetet mesélek el, mely legalábbis árnyalni fogja ezt a véleményt.
Másoddiplomásként kitűnő államvizsgát tettem nemrégiben az ELTE bölcsészkarán. Ez azt jelenti, hogy már van egy (ugyancsak jeles minősítésű) diplomám, melyet két, (már első próbálkozásra sikeresen megszerzett) középfokú nyelvvizsga birtokában, tehát a minimális előfeltételt túlteljesítve, bő egy évtizede vettem át. Ezt az újabbat mégsem fogják nekem kiadni. Miért is? -- Mert az egyik nyelvvizsgám latinból van (a másik angolból), mivel anno a Pázmányon a latin középfokú kötelező volt. Ám időközben olyan döntés született, hogy csakis élő nyelveket fogadnak el a diplomához. Megjegyzem, a lovári és az eszperantó élő nyelvnek minősül, de a latin, az európai kultúra egyik alapnyelve, ami több szakon is továbbra is kötelező (pl. történelem, régészet) már ebből a szempontból nem ér semmit. Meglehetősen bosszankodtam ezen, de nem vagyok egy könnyen feladós fajta. Úgyhogy elővettem az oroszt, amit anno nyolc évig tanultam, négyesre érettségiztem is belőle, és azt gondoltam, három hónap intenzív ismétlés után esélyes lehetek az alapfokú orosz nyelvvizsga abszolválására. Az ELTÉ-n a helyi vizsgaközponttal rendelkező nemzetközi ECL nyelvvizsga-központot ajánlották.
A nyelvvizsgámra áprilisban került sor. Az írásbeliről azonban teljesen kétségbeesetten jöttem ki. A vizsga első, szövegértési része hihetetlenül nehéz volt, az volt a benyomásom, még középfokúnak sem lett volna könnyű. Teljesen pánikba estem attól, hogy szinte semmit nem értettem már az első feladatból sem, és a másodikra időm sem maradt. Ezután persze a fogalmazási feladatok teljesítésekor is messze magam alatt teljesítettem. Délután, a laborra várakozva, szóba elegyedtem a másik két vizsgázóval. Az egyikük csak szóbelizni jött, ugyanis az írásbelit már megkapta egy másik vizsgaközpontban, elsőre, amire, mint elmondta, ugyanabból a tankönyvből készült fel, mint amiből én erre, amelyik ti. azt állítja magáról, hogy felkészít az alapfokú nyelvvizsgára. A másik vizsgázó hasonló lelkiállapotban volt mint én. Egyúttal az is kiderült, hogy öten kellene lennünk, de két ember, akik az írásbelin ugyanaznap még ott voltak, máris megfutamodott. A labor ugyancsak brutál nehéz volt. A szóbelin viszont nagyon korrektek voltak, sőt kedvesek. Sajnos mi nem voltunk a topon, de ez az eddigiek után talán érthető. (Én még így is 52%-ot kaptam, amivel esélyem lett volna megszerezni a szóbelit, ha a laborom 70% körüli eredménnyel sikerül, ami nem lett volna irreális, ha számításba vesszük, hogy anno a közpfokú angolt 100%-os laborral kaptam meg, és szövegértésből általában sokkal jobb vagyok, mint beszédben.)
Elkeseredettségünkben edöntöttük, hogy írunk egy levelet a nyelvvizsga-központnak, hogy vizsgálják meg, tényleg alapfokú nehézségű feladatokat kaptunk-e.
A levelünkre hetekig nem érkezett válasz, végül pedig két felháborítóan semmitmondó érvvel próbáltak minket megnyugtatni.
1. A nyelvvizsgán előírás, hogy tudjunk oroszul fogalmazni.
2. A többség átment a vizsgán.
Rögtön válaszoltunk:
1. Nem az lepett meg minket, hogy egy orosz nyelvvizsgán oroszul kell fogalmaznunk, hanem az, hogy mekkora szókincset vártak tőlünk a szövegértési feladatokban.
2. Ha ők mégis tudják az (ugyancsak tőlük származó információk szerint) egyelőre csakis az oroszországi javítóközpont által ismert eredményeket, akkor jó lenne, ha minket is tájékoztatnának.
Újabb egy hét teljes csend után végre közzétették az eredményeket. Mindhárman 35-37% közötti eredményt értünk el. (60% a minimum) Ez azt jelenti, hogy az öt jelentkezőből mind az öten megbuktunk, hiszen ketten már menet közben feladták.
Újabb levélváltás:
1. Nem tűnik reálisnak, hogy 3 lelkiismeretes, világ életében jól tanuló ember ennyire távol teljesítsen a minimumtól, különösen, ha számításba vesszük, hogy mindhárman felnőtt emberek vagyunk, (egyikünknek sem az első diplomájához kellene), amiből az is következik, hogy saját zsebből adtuk ki a vizsgadíjra a nem kevés pénzt.
2. Ha ötből öten buktunk, milyen alapon állították korábban, hogy a többség átment?
3. Szeretnénk végre választ kapni arra, hogy csak az idei tavaszi alapfokú orosz nyelvvizsga szintje lett elméretezve, vagy egyszerűen megtévesztő üzletpolitikával állunk szemben, mert ez a vizsgájuk valójában általában sem alapfoknak felel meg.
Erre egy részletes értékelést kaptunk az írásbeli teljesítményünkről.
Ebben nem csak az az abszurd, hogy már eleve nem azt állítottuk, hogy szuperek voltunk, hanem azt, hogy a vizsga volt aránytalanul nehéz, ami ugye egyáltalán nem ugyanaz. Ennél még sokkal abszurdabb, hogy mind a hármunkról írtak részletes értékelést, beleértve az írásbeli részt is, holott egyikünk nem tett írásbeli nyelvvizsgát.
Ezen a ponton az ECL nyelvvizsgaközponttal való levelezésünket befejeztük. Nyilvánvalóvá vált, hogy akár a csillagokat is letagadják az égről, de az érveinket még megfontolni sem hajlandók.
Senkinek nem ajánljuk az ECL nyelvvizsgát.
Az utolsó 100 komment: