Anus Dei egy egészen extrém diszkriminációt detektált a Nemzeti Múzeumban. Újra kell értelmeznünk a család fogalmát - mint oly sok minden egyebet -, mert ezekszerint egy szülő és a gyereke, az smafu:

Talán egy olyan országban, ahol az új állami kommunikációban a nagycsaládos élet a polgáreszmény és a válás ördögtől való, nem kellene csodálkoznom a gyereküket egyedül nevelő, elvált, vagy özvegy szülők (és gyermekeik) diszkriminációján, én mégis megdöbbentem azon, amit a Nemzeti Múzeum művel.

Lányomnak kedve támadt megnézni a Sajtófotó kiállítást. Párom (merthogy szerencsénkre nekem van) otthon akart maradni pihenni, ezért ketten mentünk. Az első meglepetés akkor ért, amikor megláttam a jegyárakat: 1500 a felnőtt, 700 a gyerek. 2000 Ft volt nálunk.

Megnéztem, milyen lehetőség van még. Volt családi jegy 2000-ért, ami - ha valakinek nem lenne egyértelmű, mi a család - 2, azaz két darab felnőttre és kiskorú gyerekekre szól. Mondtam a hölgynek, hogy akkor egy olyat kérnénk. Ő közölte, hogy nem lehet, mert az csak akkor érvényes, ha két felnőtt van, és gyerek. Kérdeztem, hogy jól értem-e, hogy ha csak egy szülővel él a gyerek, akkor neki nem jár kedvezményes jegy, azt mondta, hogy igen!

Kétszáz forint nem nagy pénz, de egyrészt az elv is undorító, másrészt nálunk pont ennyivel volt kevesebb pénz. Mondtam, hogy az jó-e, hogy idehívom a páromat, és vele együtt megyünk be a 2000 forintos jeggyel. Felelt: igen, de csak ha ő is itt lesz. Megvártuk a szélviharban kint, és amikor odaért, bemehettünk.

Ha történetesen nincs párkapcsolatom, vagy olyan hölgyismerősöm, aki hajlandó eljönni potyavendégnek, a lányommal ketten nem mehetünk be családi jeggyel, csak 2200-ért.

A tanulság (Nemzeti Múzeum módra): árvák és elvált szülők gyerekei, rábasztatok. Ha nincs kéz, nincs csoki.