Mariann új albérletet keresett, talált is - egy tucat másik érdeklődővel együtt. A baj csupán annyi, hogy nem tömegszállásra szeretett volna beköltözni. Vagy mi maradtunk volna le valamiről, és az ingatlanosok újabban kiscsoportos lakásnézőtúrákat szerveznek? Végül is logikus, elég egyszer kimenni a lakáshoz, aztán aki kapja, marja. A kevésbé szerencsések meg mehetnek az utcára. (Persze győztes is csak akkor lehet, ha a kedves ingatlanos felbukkan egyáltalán.)

És még azt mondják döglődik az ingatlan piac, mert nincs vásárló. Mélységesen szégyellném magam ha én lennék az az ingatlanos, aki ezt az egészet megcsinálta.

2011. május 11-e szerda este negyed 9 a Blaha Lujza térhez közel mászkálok. Nem volt nehéz dolgom tudom melyik az Akácfa utca. Albérletnézőbe indultam, amit az ingatlanossal percre pontosan lebeszéltem.
Az ominózus házszám előtt a megbeszélt időpontban este fél 9-kor 12 fiatal állt. Először azt hittem, hogy biztos egy külföldi csoport és az internet kávézóba akarnak bejutni, de ahogy közelebb értem rájöttem, hogy igen is magyarok és az ingatlant jöttek megnézni. 12 emberből legalább 5-en bőrönddel jöttek. Nem is értettem az egész szituációt először, csak beálltam közéjük és figyeltem.
Éppen egy idősebb férfi magyarázott egy lakásról, hogy mi található benne aztán a társaság felét áthívta szembe, hogy ha már itt állunk és várunk neki pont van egy kiadó lakása a túloldalon, ugyan menjünk már át megnézni. Én nem mentem és a bőröndösök sem, nem volt szimpatikus az ember, kicsit alkesznak nézett ki. Tehát a szituáció ugyan az, ott álltunk 6-an a ház előtt. Az ingatlanos nőt próbáltam hívni, ki volt kapcsolva, már a többiek is próbálták többször.
Az albérletről annyit lehet tudni, hogy 45 négyzetméteres 55 ezer/hó felújított, 2 szobás, igényes, stílusos lakás. Mivel áron alul van gondolom sürgős lehet a tulajnak, ezért azonnal költözhető. A képek a lakásról profik és jól beállítottak, a lakás tiszta, szinte csalogatja az új lakókat. Az ingatlanossal még a hét elején beszéltem meg az időpontot, akkor jelezte, hogy én vagyok a 10. érdeklődő, de arra álmomban sem gondoltam, hogy mind a 10 azaz 12 emberrel egyszerre beszélte meg az időpontot.
Még mindig ott álltunk az albérlet előtt 10 perccel a megbeszélt időpont után és szóba elegyedtem sorstársaimmal. Ők voltak a bőröndösök. Az egyik srác teljesen ki volt akadva, komolyan mondom a szemében tükröződött a fáradtság és a csalódottság, talán még egy kis könnycsepp is ott éktelenkedett. A következőket mondta: „Teljesen elegem van, hogy egy hete vagyok ebben a városban és csak sz..ok. Napi 16 órát dolgozom és 3 ezerért kell laknom egy redvás munkás szállón. Idejövök a barátnőmmel a bőröndjeinkkel és nincs itt senki. A nő azt ígérte, hogy már ma este beköltözhetünk.” Másoknak is ugyan ezt ígérte. Sok szerencsét kívántam a kiábrándult bőröndös fiataloknak és leléptem.
Másnap az volt az első dolgom, hogy felhívtam az ingatlan irodát, aminek a neve Albérletma és kértem a főnököt. Kiderült, hogy a főnök pont az az ingatlanos (még meri magát annak nevezni), aki az egészet intézte, jobban mondva nem intézte. Először meglehetősen higgadtan kezdtem vele a társalgást, amikor pedig odajutottam, hogy odahívott 12 embert és ebből 5-nek azt mondta, hogy még aznap beköltözhet felment bennem a pumpa és már szinte ordítottam vele. Először meglepődött (valószínűleg én voltam az első reklamáló) aztán csak annyit mondott nagy magabiztossággal, hogy azonnal költözhető volt a lakás és hirtelen meg is szakadt. Gondolom letette. Az egész dolgot felháborítónak tartom, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak. Játszanak mások jóhiszeműségével, idejével és pénzével, mert mint tudjuk az idő pénz. Azt mondjuk nem teljesen értem, hogy az ingatlanos szempontjából ennek mi értelme volt. Mindenki vonja le maga a történet konzekvenciáját.