Nem csoda, hogy a poloskák szeretik a meleg, nedves helyeket, inkább az a furcsa, hogy a helyi szállodások nem akarják megzavarni a populáció természetes gyarapodását:
Márciusi wellness hétvégénk történetét szeretném megosztani veletek. Négyen indultunk neki a 180 km-es útnak, hogy eltöltsünk 2 éjszakát a dombóvári Gunaras Resort SPA Hotel****-ben. Mi a párommal Superior szobát kértünk, ami természetesen feláras, de úgy gondoltuk, ennyi plusz jár nekünk, hogy 2 nap alatt maximálisan jól érezzük magunkat. Később rá kellett jönnünk, hogy ez mégsem volt annyira jó ötlet.
Beléptünk a szobába, ami gyönyörű volt, viszont nagyon hideg. Kicsit úgy éreztük, nem készültek az érkezésünkre, mivel más hotelben felfűtött szoba szokta várni a vendégeket. Bekapcsoltuk hát a fűtést. A meleg levegőnek a plafonról jövő szellőzőszerű nyílásból kellett volna jönnie, de inkább csak olyan volt mint egy légkondi. Szinte végig fáztunk az ott töltött idő alatt. Később észrevettük, hogy a toalettben nem működik az elszívórendszer.Kezdtünk kicsit csalódottak lenni, viszont a java még csak most következett. A szobában töltött fél óra után megláttunk a függönyön egy poloskát. Undorunkat legyőzve megfogtuk egy zsebkendővel és lehúztuk a vécén szegényt. Gondoltam magamban, hogy ez bárhol előfordulhat, ne is foglalkozzunk vele. Eltelt még egy fél óra, és megjelent a második poloska. Ezt is eltávolítottuk, és kezdett rossz érzésünk támadni, de még ekkor is csak legyintettünk.
Ekkor olyan délután 4 óra lehetett és elhatároztuk, hogy vacsoráig lemegyünk a wellness részlegbe. Itt szeretnék egy rövid kitérőt tenni. A wellness részleg nem a szálloda épületében található, hanem az udvaron átgyalogolva egy másik épületben, ami egy különálló gyógyfürdőként üzemel (nem értem, hogy így milyen alapon nevezhették el a szállodát "SPA Hotel"-nek...) Mikor mi ott voltunk, még jócskán téli időjárás volt, így elég kellemetlen volt a hidegben átmenni a másik épületbe. A gyógyfürdő színvonala pedig meg sem közelíti a 4 csillagos színvonalat (de még a 3 csillagosat sem). Egy igazi régimódi, szocreál stílusú gyógyfürdő, besárgult műanyag székekkel, ahol az az érzése van az embernek, hogy semmihez nem szeretne hozzáérni. Mivel más választásunk nem volt, elütöttük az időt szaunázással és úszással, majd elindultunk vissza a szállodába.
Szobánkban pontosan az várt amire számítottunk: újabb 2 poloska repkedett körbe. Itt már tudtuk, hogy nem lehet szó véletlenről, valószínűleg befészkeltek valahová, és eddig nem vette észre senki. Felöltöztünk és vacsora előtt jeleztük a recepción a dolgot, és kértük, hogy amíg eszünk, nézzék át a szellőzőket, meg amit kell, és távolítsák el a poloskákat, mert kezdjük magunkat kellemetlenül érezni. A recepciós azonnal felküldött a szobánkba egy takarítónőt.
Vacsorából visszatérve gondoltuk, hogy sikerült a dolgot elintézni, mivel utána este nem jött több poloska (igaz visszajelzést nem kaptunk sem a takarítótól, sem a recepcióról).Másnap reggel ért a következő sokk. Mivel szomjas voltam, felkelés után első dolgom volt, hogy víz után nyúljak és igyak. Belekortyoltam a vizembe, és valami fura szagot éreztem. Kinyitottam a szemem, és vajon mi nézett velem farkasszemet a pohár széléről?! Persze, hogy egy poloska. Azt hittem megfulladok, a párom pedig arra kelt, hogy sűrű szitkozódások közepette rohanok a mosdóba. Elindultunk reggelizni, előtte ismételten jeleztem a recepción, hogy poloskák vannak a szobánkban, és már nagyon rosszul érezzük magunkat emiatt, csináljanak valamit. A recepciós megígérte, hogy intézkedik, bár visszajelzést ezután sem kaptunk.
Reggeli után visszamentünk a szobába, és megint nagyon hideg volt, így bekapcsoltam a fűtést. Abban a pillanatban, amikor elkezdett jönni a nyílásból a levegő (persze nem meleg, mert azt nem volt képes fújni...), kirepült a szellőzőből 2 poloska. Tehát most már biztos volt: a hűtő-fűtő rendszerből jönnek az állatok. Telefonon leszóltam a recepcióra, hogy megtaláltuk a baj forrását (ami nekik nem sikerült).
Ezután az egész napot a szobán kívül töltöttük, csak vacsora előtt mentünk vissza. Akkor megint találkoztunk új poloskákkal, amiből arra következtettünk, hogy nem sikerült megoldani a problémát. Viszont ekkor már eléggé felhúztuk magunkat a dolgon, mert mi pihenni mentünk, és nem rovarokkal hadakozni. És mivel 3x jeleztük a recepción a dolgot, de semmi nem történt, ezért egyszerűen azt éreztük, hogy teljesen felesleges negyedszer is szólni nekik. Lementünk a második este vacsorázni, utána vissza a szobába. Jött még 1-2 poloska, azokat megöltük, és azon gondolkoztunk, hogy vajon kijelentkezéskor panaszt tegyünk-e. Hozzáteszem, semmi kedvünk nem volt ahhoz, hogy eljátszuk a "problémás vendég" szerepét, ezért hezitáltunk, hogy kiverjük-e a balhét.
Reggel meghoztam a döntést, hogy IGEN, én biztos kiverem a balhét, miután öltözés közben éreztem hogy rálépek valamire, és mikor lenéztem, a lábujjaim közül mászott ki egy poloska. Iszonyatosan dühös lettem, hogy ennyire el lett rontva az egész pihenésünk. Visszagondolva tényleg csak a hideg, a koszos gyógyfürdő és a poloskák jutnak eszembe.
Egyébként az összes poloskáról készítettünk fényképet, amit a recepción korábban meg is mutattunk.
Összepakoltunk, lementünk kijelentkezni, és a fizetés előtt szóltam is, hogy van egy kis probléma. Felvázoltam a helyzetet, elmondtam, hogy 3x szóltunk a problémáról, mégsem történt semmi, úgyhogy valamit találjanak ki, mert nagyon rosszul éreztük itt magunkat.A recepciós odahívott egy másik hölgyet, aki végighallgatta az egész történetet újra. Közben a háttérből egy kopasz, fekete ruhás ember figyelt minket végig. Aztán a hölggyel arra jutottunk, hogy odahívja az ügyeletes vezetőt. A háttérből sasoló ember jött oda unott arccal (farmerben és fekete mackófelsőben), és megkért, hogy mondjam el újra, hogy mi is a probléma. Elmondtam neki, immár harmadszor, mégis nyugodtan és korrekten. Hozzátettem, hogy szeretnénk, ha valamilyen kompenzációt felajánlanának. Az ő válasza az volt, hogy lehetetlennek tartja, hogy poloskák telepedjenek meg a szobában, ugyanis náluk rendszeresen van rovarirtás. Mondtam, hogy képeink is vannak róla, de egyébként meg mit hisz, kitaláltam az egészet?! Az ember végig flegma és nemtörődöm volt, ami mégjobban felhúzott. Unottan, majdhogynem röhögve közölte velünk: "ha gondoljátok írjatok be a panaszkönyvbe, és majd arra reagálunk". Erre mondtam neki, hogy ne haragudjon, de azzal én nem leszek semmivel előrébb. És ha a helyében lennék, felajánlanám a vendégnek, hogy a felárat nem kell kifizetnie, vagy bármi hasonló kedvességet. És nem hagynám, hogy a telefonjában a képekkel, elégedetlenül és felháborodottan távozzon. Jeleztem, hogy ha akarom, elég szép lejárató kapmányt tudok indítani a szálloda ellen. Őt ez sem érdekelte, annyit szólt a dologhoz, hogy: "hát... szívetek joga". Na ez volt nálam az utolsó csepp a pohárban. Továbbra is higgadtnak tetetve magam megköszöntem a közreműködését, és kifizettük a teljes összeget, majd távoztunk.
Ha visszagondolok, azóta is csak a rossz emlékek jutnak eszembe a szállodáról, illetve az, hogy az állítólagos vezető mennyire flegma volt velünk. Ráadásul hagyta, hogy csalódottan és felháborodottan, képi bizonyítékokkal a zsebünkben távozzunk a szállodából.
A vendéglátásban ez elfogadhatatlan hozzáállás, ezért szerintem a poloskákkal és a flegmasággal abszolút kiérdemeltek egy posztot a Homáron :)
Kicsit hosszú lett a levelem, de még azóta is mindig elragad a hév, ha ezekre az eseményekre gondolok. Csináljatok belőle bátran egy posztot, ha szerintetek is megérdemlik, hogy felkerüljenek a szégyenfalra. A levelemből nyugodtan idézhettek, vagy közzétehetitek az egészet, rátok bízom.
Csatoltam párat a poloskás képekből.
Üdv.
Blanka
Az utolsó 100 komment: