Naiv ügyfélre a takarítónéni rontott rá a Pécsi Árkád mosdójában, mert nehezményezte piercingműtétjét.

Nem mindennapi dolog történt velem ma a Pécsi Árkád mosdójában, azt  hiszem, hogy sikerült megcsípni a pláza-jómunkásemberek társadalmának legpimaszabb takarítónénijét ever. Vasárnap új szemöldök-piercinget vásároltam, majd úgy gondoltam, hogy beugrok a mosdóba, kicsavarom a régit, befűzöm az újat, ha nem jó méretet választottam volna, még vissza tudok menni venni még egyet. így is történt, még egy tiszteletkört kellett tennem az ügy érdekében, tehát legalább nem otthon derült ki, hogy vásárlásnál benéztem a méretet. A mosdóba nekiveselkedtem kioperálni a meglévő piercinget, ami végül csak gumikesztyűvel ment, az új befűzése viszont nem kevést bénázással járt. Eme roppant bonyolult találmánynál ugyanis nem könnyű a golyót felcsavarni a tengely végére, ha értelemszerűen csak az egyik szememmel látom a tükörben, hogy mit csinálok a néhány milliméteres bizbasszal. Már pont sikerült eltalálni a megfelelő irányt, amikor az egyik takkernénit mintha a legmegveszekedettebb trollok egyikének szelleme szállta volna meg. Persze mindenki olyan pofákat vág, amilyet csak szeretne, arra már senki sem számít, hogy a takarítónéni  egyszerűen elkezd vele ugatni a többi vásárló előtt:

- Ezt nem itt kellene csinálni.
 - Mármint mit?
 - Háthogymaga bejött ide gumikesztyűben és...
 - Nem, nem gumikesztyűben jöttem be, hanem azt már bent vettem fel.
 - De húzzon mán kifelé, már másodszor van itt.
 - És ez önt zavarja?
 - Húzzon mán kifelé, mert hívom a zőt, hát nemezért fizetnek engem.
 - Oké, hívja!

 [közben pont végeztem]

 Ballagtam kifelé menet, amikor plázatrollunk többek hallatára emígyen' lökte a vakert:

 - Hát nem ezéfizetnekminket, idefigyeljenmá, nejöjjönide...
 - Nézze, Önökat azért fizetik, hogy ha én leveszem ezt a gumikesztyűt....
 - Húzzonmán elfelé...
 - viszont elkezd velem pimaszkodni és végig sem hallgat, ami miatt itt dobom el a kesztyűt a szemetes helyett, akkor azt Önök felszedjék. [egyébként eszembe nem lett volna, de ezúttal tahó módon tényleg így is tettem]

A néni nagyon bepöccenhetett, ugyanis baktatott kifelé a "zőért", miközben én is, az információs pulnál lévő, legközelebbi biztonsági őrtől érdeklődtem, hogy a pláza policyja szerint tényleg ekkora vétek-e a budiban szemöldök-piercinget betenni. Megnyugtatóan közölte, hogy nem, közben előkerült a panaszkönyv is, én viszont mondtam, hogy soha életemben nem írtam a panaszkönyvbe, most sem fogok, így a biztonsági őr megköszönte az észrevételt és mondta, hogy majd szólnak a takkerbrigádnak emiatt.

Persze, utólag könnyű okosnak lenni azzal kapcsolatban, hogy milyen verbális trollelhárítási technikával, ékes szóvirágokkal lehetett volna a többi vásárló előtt alázni próbáló takarítónénit leszerelni úgy, hogy ne úgy jöjjek ki a szituból, mintha én lettem volna a bunkó vásárló, ha van valami, amire nem számítunk manapság, az alighanem valami ilyesmi.

 Nos, még ha faszpiercing, herepiercing, csöcspiercing lett volna, akár jogos is lett volna a kispolgári prüdéria, - az ugatás akkor sem - de nem, egy egyszerű szemöldökpiercing volt, amiről nem hinné az ember, hogy normális embert ennyire tud irritálni. Értem én, hogy a takarítóbrigád tagjait nem a sziportkázó diplomáciai érzékük és udvariasságuk miatt veszik fel, de az, hogy ilyen megtörténhet egy vásárlóval, a cikiség azon szintje, amivel kapcsolatban csak szuperlatívuszokban lehetne fogalmazni.

 Az esetet a Pécsi Árkádban 2012. július 22. délutánján szenvedtem el.