A Homárnak sem egészen világos, hogyan válthatott jegyet naiv ügyfél smsben, amikor, mint utóbb kiderült, egy másik parkolási társaság automatájáról nézte a telefonszámot, amit ráadásul elütött, bár az is elképzelhető, hogy át volt firkálva. De minthogy az egész parkolási rendszer úgy ordenáré lopás, ahogy van, ráadásul szándékosan átlátlahatlan, a végsőkig fogunk küzdeni ellene.

Tavaly nyáron Budapesten, a Nagy Ignác utcában parkoltam, és jogkövető állampolgár lévén természetesen vásároltam is parkolójegyet, a közelben lévő egyetlen automatából, mégpedig SMS-ben. Az automatán látható számra küldtem sms-t, meg is jött a visszaigazolás. Tény, hogy kb 15 méterre voltam az automatától, és nem mentem oda két centiméterre leolvasni a számot, de (gondolom én) azért van nagy karakterekkel írva, hogy távolabbról is látni lehessen. Kb egy óra múlva visszamentem az autómhoz, melyen nagy meglepetésemre egy mikuláscsomag virított. Mivel várt az egyévesem, sietve el kellett indulnom haza, de miután hazaértem, első dolgom volt felhívni az ügyfélszolgálatot, hogy jelezzem, valami tévedés történhetett, mert én – mint mindig – váltottam parkolójegyet. A hölgy hosszas nyomozgatás után közölte, hogy az az automata,  melyből a jegyet vettem, nem hozzájuk tartozik, viszont ilyen estekben el szokták engedni a bírság megfizetését, hiszen váltottam jegyet.

Én, naiv, hittem is neki, ezért még jobban meglepődtem, mikor egy hónap múlva kézhez kaptam a pótdíjfizetési felszólítást, hogy fizessek 16.700,- Ft-ot. Gyorsan válaszoltam nekik, leírva rövid tényállást, és felajánlottam, hogy intézkedem, hogy a másik parkolási társaság – amely így tévesen gazdagodott azzal a 480 forintnyi parkolási díjjal, melyet az SMS-ben megfizettem – utalja át nekik a parkolási díj összegét, de erre azt a választ kaptam, hogy nem áll módjukban elengedni a bírság megfizetését, kizárólag eljárási szabályokra hivatkozva.

Valószínűleg egy gép írhatta a levelet, mert ember szerintem nem ír ilyeneket. Még fel sem ocsúdhattam, máris kezemben volt a fizetési meghagyás. Természetesen ellentmondással éltem, bízván a jogállami igazságszolgáltatásban. Hát nem kellett volna. Több tárgyalást követően kiderült, hogy a szám, amelyre az SMS-t elküldtem, nem azonos azzal a számmal, mely az adott automatán volt megtalálható. Egy 5-ös helyett 6-ost írtam az sms-ben. A Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás bőszen bizonygatta, hogy anno, évekkel ezelőtt milyen matricát ragasztottak ki az automatára. Jeleztem, hogy talán ha egy randalírozó odafirkant egyet viccből, vagy egy madár lekakilja, vagy egy kamion ráfröccsent egy kis sarat, etc., mindjárt más szám lesz olvasható, mint ami kiragasztottak, ez senkit sem érdekelt.

Ezért a mai napon a II. és III. Kerületi Bíróság kötelezett arra, hogy fizessek 16.700,- Ft pótdíjat a Fővárosi Közterületi Parkolási Társulásnak, ezen kívül közel 40.000,- FT (!) ügyvédi munkadíjat, és 10.000,- Ft illetéket. Szóval amellett, hogy volt jegyem, amelyet teljesen jóhiszeműen váltottam meg, most fizessek további majdnem 70.000,- forintot.

A hab a tortán: minden egyes beadványomban leírtam, hogy arra az estre, ha én lennék a pervesztes, részletfizetést kérek, mivel egyedülálló szülőként nevelem a két éves gyermekem, aminek eltartásáról kizárólagosan gondoskodom. A bíróság úgy határozott, hogy a tény, hogy egy két éves gyermek eltartatását egyedül biztosítom, nem indokolja a részletfizetést, így erre irányuló kérelmem is elutasításra kerül. Vagyis: MA, MAGYARORSZÁGON EGY KÉTÉVES GYERMEK ELTARTÁSA KEVÉSBÉ FONTOS, MINT EGY MULTICÉG PROFITJA. Sokkal fontosabb, hogy egy mammutcég azonnal, egy összegben jusson hozzá az én 70.000 forintomhoz, mint a saját, és a gyermekem létfenntartása (mi ugyebár emberek vagyunk, nem cégek, szóval nyilván hátrébb állunk a fontossági sorrendben). Úgy, hogy közben VOLT PARKOLÓJEGYEM.

Az egész ügyben végig úgy éreztem magam, mintha én lennék a főszereplője Kaffka Per c. regényének. Hiába mondtam én bármit, senkit nem érdekelt, eljárási szabályok röpködtek ide-oda, és a lényeg - hogy volt jegyem - egyszerűen senkit, de senkit nem érdekelt.

Természetesen nem hagyom annyiban, és a végsőkig el fogok menni az ügyben. Nemcsak azért a hetvenezer forintért, hanem azért, mert ez a döntés a jogállamisság szégyene.

Üdvözlettel:
Katalin