Teljesen véletlenül pont akkor ért véget a kukaválság a fővárosban, amikor naiv ügyfelünk feladta a harcot az FKF-fel, és írt nekünk, úgyhogy szerencséjére igen hamar kapott is kukát:

Múlt héten írtam Neked egy e-mailt, melyben egy kukáért folytatott, több hónapja tartó küzdelmemet ecseteltem, s melyet múlt hét szerdán közzétettetek: Nagyon köszönöm a segítségeteket. Ezúton jelzem, hogy már másnap e-mailt kaptam a BVK Holding kommunikációs és PR igazgatójától, melyben segítségét ígérte a kukaügyünk rendezéséhez. Még aznap fölhívott egy másik hölgy, aki sűrűn elnézést kért a történtekért, nagyon kedvesen megköszönte türelmemet, és megkérdezte, hogy pénteken vagy szombaton szállítsák-e a tartályt.

Pénteken pedig egy újabb, hasonlóképpen rendkívül kedves és szolgálatkész hölggyel társalogtam, aki - mivel épp nem tudtam otthon lenni - fölajánlotta, hogy a kukát leteszik a közelben lakó szüleimnél. Pénteken délelőtt már meg is volt az áhított tartály, sőt a szállítók azt is javasolták, hogy a kukát az anyukámmal együtt átszállítják a mi házunkhoz.

Egyszóval mindenki rendkívül kedves és szolgálat- és segítőkész volt, és annyi bocsánatkérést nyugtázhattam, mint máskor egy éven keresztül sem. Mindez, a happy endet is beleszámítva, úgy vélem, teljes egészében Nektek köszönhető, amiért rendkívül hálás vagyok. Jelen e-mailt is azért írom, hogy jelezzem segítségetek számomra rendkívülinek tűnő sikerét. Még egyszer köszönöm, és további szép napokat kívánok:

B. Forrester (úgy is, mint törzsolvasótok)