Autójával árokba csúszott naiv ügyfél ijedtében magára hívta a mentőket, aztán meglepődött, hogy a velük érkező rendőrök addig nem hagyják békén, amíg alá nem írja a jegyzőkönyvet. Erre a kórházban került végül sor, amikor a vizsgálatok közben és után a folyamatos zaklatás hatására aláírt valamit:
Január elején vidékről tartottam a főváros felé, amikor megcsúszott az autóm. Az út üres volt, egyenes, kicsit nyálkás, de nem jeges, gyorsan sem mentem. Mivel előtte voltak gondok a szívemmel, arra gondolok, lehet egy pillanatra rosszul lettem. Lényeg, hogy nem tudtam az úton tartani az autót, jobbra domb, balra mező, egy kanyar előtt voltam nem sokkal – így a mezőt választottam. Igen ám, de előtte bokrok voltak, amelyekhez ütődve kinyílt a légzsákom, és amikor megálltam azt láttam, hogy füstöl az autó. Teljesen pánikba estem, mert azt hittem kigyulladt, bár nem értettem, hiszen akkora azért nem volt az ütközés. Ráadásul a légzsákból kijövő por keserű íze miatt, azt hittem, hogy valami láthatatlan belső sérülésem lett, és ettől teljesen elveszítettem az önuralmam, és el kezdtem még jobban pánikba esni. Az úton megállt egy fiatalember, és odajött segíteni. Mondtam, hogy nem érzem, hogy megütöttem volna magam, de hányingerem van, és a számban érzek valami szörnyű ízt. Erre segítőkészen kihívta a mentőket, hogy a biztonság kedvéért nézzenek meg. Na, ezt nem lett volna szabad! Mindenki figyelmét felhívom. Ha nem haldoklik, vonszolja el magát inkább az első ügyeletre.
A mentősökkel együtt megérkeztek a rendőrök, amin teljesen meglepődtem, hiszen sem én, sem a fiatalember nem hívta őket. A két rendőr rögtön el kezdett faggatni, hogy mi történt. Addig az út mellett megálló fiatalemberen kívül senki nem kérdezte meg, hogy segítsen-e bármit is. Azt hallottam, hogy a mentős beszólt a központba, hogy könnyű sérült, de a rendőröket csak az érdekelte, hogy gyorsan mentem-e. Mondtam, hogy fogalmam sincs mi történt, de totál megijedtem, mire megszondáztattak. Az egyértelmű volt, hogy a rendőrök mindenképpen azt szerették volna ott és akkor, ha azt mondom, hogy én voltam a hibás, hogy bementem az árokba és összetörtem a saját kocsimat, nem az útviszonyoknak megfelelően vezettem, gyorsan mentem stb.
Közben a még mindig ott álló fiatalembert megkértem, hogy szóljon haza a páromnak, hogy vigyék el a kocsit. Mire a rendőrök mondták, hogy az nem úgy van, nekik előbb helyszínelni kell. Mondtam, hogy én nem hívtam őket, mire azt felelték, hogy mivel személyi sérülés történt és kijött a mentő, kötelesek. Ekkorra a mentősök már végig néztek, a két térdemen volt két pici seb, amelynél az ember jóval nagyobbat kap, ha pl. megbotlik az úton és térdre esik.
Az eszméletem nem vesztettem el, nem fájt semmim. A mentősök ettől függetlenül bevittek, mondván, ha kinyílik a légzsák, mindenképp meg kell, hogy nézzen egy orvos, majd ők eldöntik, hogy mi legyen. Közben, míg a kórházba értünk még jobban rám tört a pánik roham, mert eszembe jutott, hogy nincs cascóm, és egyébként is mentőben ülök.
A kórházban egy orvos volt, aki lefektetett, megfogta a kezem, és a neurológiai vizsgálat után annyit mondott, hogy biztos nincs semmi baj és nyugodjak meg. Ott feküdtem, eltelt kb.1 óra mire megjelent ismét egy rendőr (még az is lehet, hogy ugyanaz az egyik közül) mire egy másik orvos közölte velem, hogy a rendőr azt mondta, hogy nagyon összetört az autó, biztos, hogy agyrázkódásom lett minimum. Na, erre elküldtek röntgenre, még a kezem, lábam is meg akarták röntgenezni, úgy, hogy közben már mutattam, hogy táncolni is tudnék, ha akarnék. Végül a fejemet engedtem, meg a mellkasomat, de ez utóbbit is csak azért, mert már légmellekről meg nem is tudom miről beszéltek, amitől én egyre jobban el kezdtem magam stresszelni, hogy akkor biztos valami komoly bajom lehet. Miközben vittek a röntgenre – én ekkor már totál kész voltam idegileg – folyamatosan jött mellettem a rendőr, és jegyzőkönyvet próbált felvenni (!). Még a beteghordó fiú is megkérdezte, hogy muszáj ezt most? A rendőr mindenképpen rá akart beszélni, hogy mondjam ki, hogy én vagyok mindenért a felelős. Még arra is emlékszem, hogy azt is elmondta, hogy ha ezt nem teszem meg, akkor mindenféle vizsgálatnak kell kitenni a kocsit, ami nekem nagyon sokba fog kerülni. Mondtam, hogy nem érzem jól magam, és hagyjon békét, de csak jött velem mindenhova!
Végül az egyik ügyeletes orvos úgy döntött, hogy reggelig maradjak bent megfigyelésen, ezért bevittek egy kórterembe. A rendőr ide is jött velem, valamit felolvasott, csak azt láttam, hogy kézzel írt kb. féloldalnyi szöveget, és mondta, hogy olvassam el! Ekkor már nagyon dühös lettem, hiszen totál ki voltam, ráadásul a szemüvegem ki tudja hol volt. Azt mondta, hogy akkor felolvassa. Fogalmam sincs mit olvasott fel, de mondta, hogy írjam alá, mert különben hosszú és bonyolult eljárásnak fogom magam alávetni. Már nagyon rosszul voltam, ezért aláírtam, hogy hagyjon már békén. Annyit mondott – miután aláírtam – hogy magam ellen nem vagyok köteles tanúvallomást tenni (?).
De ezzel még nincs vége a sztorinak. Kiderült, hogy egy kisebb agyrázkódáson és a pánik rohamon túl semmi bajom nincs, ezért két nap múlva hazaengedtek a kórházból. Hazatérve párom mondta, hogy amikor odaért a helyszínre még ott voltak a rendőrök, akik elvették a forgalmit, mondván, hogy majd a lakóhely szerinti önkormányzatba küldik. Vártuk, vártuk, de semmiféle értesítést nem kaptuk. 3 hét után felhívtam az Önkormányzatunkat, ahol közölték, hogy bevonták a forgalmit, mert ott este a tök sötétben, a rendőr azt állapította meg, hogy annyira megsérült a futómű, hogy veszélyes, és az autót le kell vizsgáztatni (30.000.-Ft)
Na most, a futómű egyáltalán nem sérült meg. A hűtő sérült meg az ütés miatt, és a karosszéria, de sem a motor, sem a futómű, sem a sebváltó stb. semmi. A helyszínről a saját lábán az autó azért nem tudott elmenni, mert a hűtővíz elfolyt és kitörtek a lámpák.
Viszont ez ellen a határozat ellen 5000 Ft-ért fellebbezhetek, ha nem értek egyet. Majd, és még mindig nincs vége, pár nap múlva kaptam egy értesítést a rendőrségtől, hogy szabálysértési eljárást indítottak ellenem pár hét múlva kapok egy újabb határozatot, meg valami pénzbüntetést.
Még két apró megjegyzés. A mellettem megálló fiatalember azt mondta – gondolom odavalósi volt – erre sok baleset történik, mert sokszor síkos az út. Nagyon közel van egy nagy tó, gondolom, a pára lecsapódik, hiszen esni nem esett. Semmiféle tábla nem jelzi ennek veszélyét.
Pont 1 hét múlva viszont elkaptam egy fertőzést, aminek kapcsán újra kórházba kerültem, ahol azt mondták, hogy valami tényleg nincs rendben a szívemmel.
Talán már rég el is felejtettem volna az egészet, de nap, mint nap készülök ki újra és újra, ahogy látom, hogy milyen szintű rábeszélés és pénz lehúzás megy, hogy az embereknek itt már nincsenek jogai csak kötelességei, hogy irányított barmok lettünk, mert az átlagembernek nem adnak annyi fizetést, hogy ügyvédre legyen pénze, fordulni pedig nincs kihez…
Az utolsó 100 komment: