Viszakézből hárítják a terrorveszélyt az Aldiban, biztonsági embert hívnak a gyanúsan telefonáló személyekre:

Az Aldi Váci út 14-sz alatti üzletében kerekedett a történet 02. 04-én. Az üzlet egy régi moziból lett kialakítva, ezért az utcáról egy hosszú, széles folyosón át lehet bejutni a vevőtérbe. Ahogy beléptem a folyosóra telefonhívást kaptam, amit az üzletbe lépés előtt szerettem volna kulturáltan lebonyolítani. Telefonálásra vonatkozó tiltótáblát nem fedeztem föl, ezért megálltam a fent említett folyosón a fal mellett. Beszéd közben arra lettem figyelmes, hogy a pénztárosnő a fekete, divatos vastagkeretes szemüvegén át intenzíven stíröl. A kasszához érkező vevők sem tudták teljesen lekötni a figyelmét, két áru lehúzása közben is kikukkantgatott. Két vevő között pedig szinte felfalt a szemével. Ejj –gondoltam- ilyen jóképű gyerek lennék? Mivel azonban nem volt esztétikus a hölgy, kezdtem kellemetlenül érezni magam. Pedig még csak most jön a java, amikor a cselekmény kafkai fordulatot vesz.

Ugyanis már legalább 10 perce beszéltem, amikor kijött az üzletből a biztonsági őr, hozzám lépett, majd rámförmedt:

-Mit csinál maga itt???
Ezen én nagyon-nagyon meglepődtem. Semmi napszaknak megfelelő köszönés vagy a vevő szivélyes üdvözlése, csak ez a tőmondat. Nem is tudtam hirtelen a helyes választ ezért, -hogy időt nyerjek- visszakérdeztem, hogy miért? Mire közölte, hogy őt a főnökasszony küldte ki (kezét lendíti és rámutat a szemüvegesre a kassza mögött) mert én gyanúsan viselkedek, és ők nem tudják mit akarok én itt?! Válaszoltam, hogy telefonálás után vásárolni szeretnék, ha önnek és a főnökasszonynak nincs ellene kifogása. Az őr ebbe beleegyezett és visszament a boltba. Én pár perc múlva utána. Főnökasszony már gyorsan zárta a kasszát, húzott be a raktárba, de eléálltam. A történet sava-borsa, a párbeszédünk:

Én: -Jó napot kívánok! Szeretném megtudni mi volt pontosan az imént a problémája amiért kiküldte hozzám az őrt?
Nő: -Feltűnt, hogy furán viselkedik.
Én: -Mit ért ezalatt?
Nő: -Hosszú ideje egy helyben állt és mobiltelefonált.
Én: -Ez önnek problémát jelent?
Nő: -Bizonyos időszakban ez nagyon gyanús. És itt vannak ilyen időszakok.
Én: -Mit ért ez alatt? (teljes döbbenet)
Nő: -Hát például, amikor a pénzt szállítják el az üzletből. Az imént vitte el maga előtt a pénzszállító ember a bevételt. Ugye megérti?
Én: -Nem én ezt nem értem meg.

Erre a nő sarkon fordult, se puszi (még jó, brr), se pá, bement a raktárba. Én pedig a boltba, megvettem amiért mentem. Kifelé menet legalább az őr elköszönt. Egyébként valóban elment a folyosón előttem egy pénzszállító ember, és rá kb. öt percre jött ki az őr. (Nooormáális? Fal mellett állva telefonálok átlagos utcai öltözetben mire ők bent törik a fejüket, hogy mindez mire utalhat. -Aznap még a harisnyát sem húztam fel a fejemre az enyhe időre tekintettel.)

Amellett, hogy nagyon ráér fantáziálni, a főnökasszonnyal egészen biztosan mentálisan nincs minden rendben. De azzal sem, aki az állásinterjún ezt nem szűrte ki, hovatovább vezető beosztásba tette. Bele se gondolok, hogy a többi alkalmazott milyen lehet, ha –mint tudjuk- vakok között félszemű a király… Persze ez az Aldi szégyene. De Balkánon jó ez is. Az éppelméjű jelentkezők önéletrajza meg ezek szerint megy náluk a kukába. Én egy egyszerű, a környéken dolgozó mérnökember vagyok, aki heti néhány alkalommal elmegyek ebbe a kereskedelmi egységbe. Külsőm rendezett, egyszerűen, átlagosan öltözöm. Papnak már néztek, de bankrablónak még nem. De legalább lábon nem lőttek, ez is valami.