A címben említett összeget Charles63-nak kellett volna kifizetnie, hogy megszabaduljon üdülési jogaitól. Sikerült találnia egy olyan helyet, ahol 10% a jutalék, és csak a felét kérték előre:

Történetemet azért osztom meg a közzel, hogy akik hasonló ügyben keresnek megoldást, ne essenek bele ugyanebbe a csapdába. Azzal kezdem, hogy tavaly örököltünk öcsémmel 3 db. üdülési jogot, amiből 2 db. Muraui és 1 db. Balatonfüredi. Miután lezajlott a hagyatéki tárgyalás,  megbeszéltük, hogy inkább eladjuk, mert magasak a fenntartási díjak és úgysem tudjuk kihasználni.  Mielőtt több fórumon is meghirdettem volna, azért kicsit körbenéztem a témában a neten, de az jött le, hogy nem nagyon kapkodnak ezekért az üdülési hetekért. Ebből kifolyólag fél áron hirdettem meg őket.

Nem is kellett sokat várnom, gyorsan megtaláltak a közvetítő cégek, és mindenféle trükkökkel próbáltak „sigíteni” a probléma megoldásában. A lényeg, hogy mindegyiknél vagy vennem kellett volna egy másik jogot is, amibe beszámították volna, több  helyen előre kértek különböző jogcímeken (regisztrációs díj, hirdetési díj, ügyintézési díj, stb.)  különböző nagyságrendű összegeket. De azt egyik sem ajánlotta, hogy megbizás-eladás utána sikerdíj levonva. A sokadik megkeresés után most hétfőn az esti órákban is hívott egy „üzletkötő”. Gyorsan elhadarta a cég nevét, akinek a megbízásából keresett, majd meglepetésemre közölte, hogy a Füredi hirdetésemben szereplő jogra az egyik román ügyfelüktől érkezett megrendelés, konkrét vételi szándékkal, és ezért nekem fel kellene utaznom Bp.-re. (Szegeden lakom) Mondta az időpontot is, szerda du. 2-re, és a címet, ahol várnak szeretettel. Akkor nem is sokat agyaltam az ügyön, örültem neki, hogy valaki végre konkrét ajánlattal keresett meg. Másnap azért rákerestem a neten a XVII.. ker. Rákosmezei repülők útja…..szám alatti címre, és ki is dobott a gép egy .… Kft. nevű céget, akiknek a tevékenységi körében valóban szerepelt az üdülési jog közvetítés. Ma reggel azért biztos ami biztos, felhívtam az üzletkötőt és megerősítést kértem néhány dologban. Közöltem vele, hogy előre nem tudok és nem is akarok fizetni semekkora összeget semmilyen jogcímen. A sikeres eladás utáni jutalék az rendben van. Ellenben nem szeretnék kidobni így hó végén 15.000 Ft-ot egy felesleges pesti utazásra. Megerősítette, hogy ne aggódjak, megvan a fix vevő, és nem kell fizetnem semmit a már fentebb felsorolt jogcímeken, menjek nyugodtan. Gondoltam (naívan), a lehetőségekhez képest körüljártam a témát, irány Pest!

A megadott címen egy szép családi házas övezetben volt a cég irodája. Öltönyös fiatalember invitált be az irodájába, mentegetőzve a szűkös helység miatt. Egy íróasztal, 3 szék egy PC és egy nyomtató, ez volt a berendezés. De nem ezzel volt a gond! Én arra számítottam, hogy kikészített nyomtatványokkal vár, és miután igazoltam jogosultságomat (szerződés, meghatalmazás az öcsémtől, stb.) kitöltjük a megbízási szerződést és mehet a többi a maga útján. Ezzel szemben 2 db. üres A4-es lappal és egy tollal felszerelkezve nézett rám az üzletkötő. Kérdezem:mivel kezdjük? Elkérte a szerződést, majd gyorsan átfutotta, néhány dolgot firkantott olvashatatlanul a papírjára, és most jött a rizsa: „ugye tisztában vagyok azzal, hogy a mostani gazdasági helyzetben magánszemélyek elég nehezen tudnak túladni az örökölt vagy kihasználatlan stb. üdülési jogon?” Egyetértően bólogattam. Erre Ő: „éppen ezért mi multinacionális cégeket keresünk meg, akiknek sok pénzük van. És nem is csak egy üdülési jogot vesznek, hanem 3-4-et vagy akár 40-et! Ezekre az üdülési hetekre pedig az arra érdemes munkatársaikat, illetve kiemelt ügyfeleiket küldik el.”  Ezzel még nem s lett volna gond, mert reálisnak tűnt. Üzletkötőnk a „SZOT-üdülőket” hozta fel példának. Most előhozakodtam azzal, hogy van még két Ausztriai üdülési jogom is. Elkérte azok szerződéseit is, ezekről is felfirkantott pár adatot, majd kis türelmemet kérve magamra hagyott. Pár perc elteltével visszajött, és előadta a nagy számot.

A korábbi jegyzeten már összegek is szerepeltek, méghozzá olyanok, melyeken nagyon meglepődtem, és itt már erősebben gyanakodtam, hogy itt átverés lesz, ugyanis túl szép volt, hogy igaz legyen! A Füredi és az egyik Ausztriai üdülési jogra az eredeti vételárnál kb. 5%-al magasabb minimál vételárat ajánlott (mint tényt!) és ezt megfejelte azzal, hogy ez még lehet kb. 10%-al több is. Elmagyarázta, hogy az eladási ártöbbletből azért Ők 80%-ban részesednek. Még ezzel sem lett volna gond, ha az következett volna, hogy akkor töltsük ki a megbízást, majd jön a fix Román vevő, fizet, és a sikerdíj levonása után én záros határidőn belül megkapom a vételárat. Erre Ö: „Csak azt kell meghatároznom, hogy kp.-ban vagy számlára kérem a pénzt.” Itt megint erősen begondolkoztam, ugyanis már kb. 6.000.000 Ft-ról beszéltünk! Multinacionális cégek kp.-ban fizetnek üdülési jogokért? Én meg 6m kp.-val járkáljak nagybudapesten?

De ezeket a hasztalan gondolatokat gyorsan elhessentette üzletkötőnk, aki most egy szép mesét adott elő: „az ügylet két részből áll. A bürokratikus része az, hogy a cégüknek majd le kell fordíttatni a szerződéseket oroszra (2 napja még román volt!) az ügyfeleik részére. Ennek költsége van. A gyakorlati része pedig az, hogy ügyfeleik képviselőit körbeutaztatják a cél-ingatlanok között, vagyis megmutatják nekik, hogy hol, mit fognak megvenni, alkalmanként 2-2 napig ott is laknak a szállodákban. Mindez kb. 4-5 hónapot vesz igénybe, de szeptemberre már várhatom a 6 millámat!” És itt jött a lényeg: ”Ezt a megbízást csak úgy tudjuk elindítani, ha én kifizetem a fent részletezett költségeket előre, ami a várható eladási ár kb. 10%-a, de mivel ennek több mint a felét cégük átvállalja, így nekem CSAK  290.000 Ft-ot kell most kifizetnem.”  Majd leestem a székből! Mondom neki:ugye nem gondolja, hogy van most nálam 290.000 Ft? (nem mintha ki akartam volna fizetni). Erre Ő: hitelkártya nincs nálam? Nos bevallom, nyuszi vagyok! Nem borítottam rá az asztalt, azzal, hogy nem erről volt szó! Reggel pontosan emiatt telefonáltam neki, hogy ez ne forduljon elő, hogy csak ezért ne utazzak feleslegesen Pestre. Ehelyett, azt mondtam neki, hogy ez most azonnal nem fog menni, különben is még meg kell beszélnem az öcsémmel is. Erre felajánlotta, hogy akkor most legalább 75.000 Ft.-ot fizessek, a többit ráérek holnap elutalni. Vagy még az is szóba jöhet, hogy 3 részletben fizessek.  Na én ekkor már tudtam, hogy ebből nem lesz semmi, kimentettem magam és eljöttem.

Ismerve a kommentelők stílusát, biztos kapok majd hideget-meleget. De remélem valakinek hasznára lesz amit leírtam. Én a saját káromon okultam, mások okuljanak a velem történtekből.