A messzi földön rettegett magyar utcanevekkel ideje lenne valamit kezdeni, mert elég béna, hogy kerületenként ismétlődhetnek, mintha nem lenne elég fantáziánk. Természetesen az ugyanolyan nevű út/utca/körút/sikátor elnevezések sem segítik a turisták/vidékiek/bekészült emberek tájékozódását, de a GLS futárszolgálaton még ezek felszámolása sem segítene. Ők ugyanis a várost tévesztették el:
Általában szerettem, hogyha egy webáruházból rendelek és GLS hozza a csomagot, mert mindig pontosan érkezett a csomag, nem kellett a futárral veszekedni, hogy a József utca nem József Attila utca, és mindig idetalált, általában időben. Azonban sajnos a jó időknek is vége szakad… 2013. július 11-én csütörtökön rendeltem a páromnak ajándékot egy webáruházból. Mivel csütörtökön rendeltem, ezért gondoltam, pénteken csak feladják az eddigi gyakorlatok szerint és hétfőn érkezik a csomag (nem először rendeltem tőlük). Végül mint kiderült, a csomagot a webáruház hétfőn adta le a GLS-nek, így keddre ígérték az érkezést. Gondoltam ez még nem gond, mert még nem kések el vele, kedd este oda tudom adni az ajándékot, mivel kedden volt párom szülinapja. Kedden dél körül hív valaki, felveszem: tegezve mondja az illető bemutatkozást követően (XY vagyok a GLS futárszolgálattól, stb.), hogy XYZ-t keresem, azonban a vezetéknevem valahogy eltévesztette, viszont a keresztneveim stimmeltek, mondom javítva a nevem, én vagyok. Ennek örült. Szólt, hogy „menjek le” a csomagért, ugyanis elhozta a csomagot. Válaszoltam, hogy rendben, de én nem vagyok otthon, édesanyám igen, csöngessen vagy dudáljon és kimegy a csomagért. Közölte, hogy dudálna, de nem tud, mivel nem volt hely a ház előtt, így egy másik sarkon kellett megállnia. Válaszoltam, hogy akkor várjon, felhívom édesanyám és kimegy, erre ő: „jó, küldd le anyádat”. Ezen kicsit pislogtam, de túltettem magam rajta.
Felhívom anyukámat, sajnos foglalt volt, ezért visszahívtam a kedves futárt. A futárral közöltem, hogy sajnos édesanyám nem veszi fel a telefont, viszont legyen kedves csengetni vagy dudálni, mert tud róla, hogy várom a csomagot. Tételezzük fel, hogy a zaj miatt, a futár hangja kezdett megemelkedni. Közölte, hogy értsem már meg, hogy nem tudott megállni a ház előtt, és nem tud dudálni és küldjem már le anyámat. Furcsa volt a „leküldés” és az, hogy „nem tudott megállni a ház előtt”, ugyanis egy sarki kertes házban lakunk és van hely a ház előtt, több is. Kérdeztem tőle, hogy biztosan jó címen van-e, mert ez a „leküldés” szó gyanús. Sértve közölte, hogy igen, itt áll egy faajtó előtt, ki van írva a házszám, de a kocsit csak az iskola környékén, a Németh utcában tudta lerakni. Mondtam neki, hogy a kiírás és a fakerítés stimmel, de az iskola és a Németh utca nagyon messze van tőlünk és nem Németh utca, hanem Németh László utca van itt Dunakeszin (pont a kezemben volt egy GPS, így rá tudtam nézni). A futár szerint az nem lehet, amit mondok, az csak Németh utca lehet. Nagy nehezen kiderítettem, miután a vonal csak úgy megszakadt és én visszahívtam, hogy ő nem Dunakeszin a József utcában van, hanem Budapesten a József körúton.
A futár szerint a központ rosszul sorolhatta be a csomagot, ezért történhetett, hogy Dunakeszi
helyett Budapestre került a küldemény. Mondtam neki, hogy én ezt megértem, de nekem ma kell ez
a csomag, mit tudnánk tenni? Válaszul azt kaptam, hogy menjek be a nyolcadik kerületbe és
összefutunk valahol, mivel neki több száz csomagot kell egy nap kivinni és nem tud ide – oda
bóklászni. Nagyon elkeseredtem, mondtam, hogy ez nem fog összejönni, felhívom a központot, hogy
kitaláljunk valamit és akkor megbeszéljük a továbbiakat. Volt egy érzésem, hogy a futárral nem fogok
tudni megegyezni.
Felhívtam a központot, és meglepetésemre egy nem túl empatikus hölggyel találkoztam a vonal
túlvégén. Közölte velem, hogy a csomag nem kerül ma már ki a nyolcadik kerületből, pedig
felajánlottam azt is, hogy egy ismerősömnél a tizenötödik kerületben át tudom venni a csomagot, ne
kelljen kimenniük Pestről, viszont a belvárosba nem tudok bemenni. Erre az ügyintéző: jó, majd
másnap kézbesítik a csomagot, mert egyik kerületből a másikba nem tudnak átmenni. Ő nem tud mit
tenni, ez van. Se bocs, se kösz, se semmi megoldásra törekvés. Mondtam neki, miután már nagyon
elkeseredtem, és realizáltam, hogy a csomagom már elkésik, nem tudom a páromnak időben odaadni
az ajándékot, hogy akkor szállítsák ki másnap, de legyenek kedvesek azt figyelembe venni, hogy mivel ők hibáztak, délelőtt 10.00-ig hozzák ki a küldeményt, mert dolgoznom kell menni. Szokás szerint minden empátia nélkül közölte, hogy az ő munkaidejük nem 10.00-ig szól, hanem 17.00-ig, így nem tudja megigérni, hogy a csomag ideér addig, küldessem be a munkahelyemre vagy a szomszédok vegyék át. Válaszként említettem, hogy nagyon szívesen bevitetném, de a munkahelyem nem fix, hanem címekre járok, mint a futárok, és a szomszédjaim időbeosztását így fejből nem tudom
megmondani, mivel ők is dolgoznak. A tizenötödik kerületi ismerősömmel kell beszélnem, hogy át
tudja-e venni a csomagot, ha ennyire nem tudja megadni az időintervallumot, de akkor vissza kell
telefonálnom. A nő örült, hogy megszabadulhat tőlem, és belement a dologba, mondta, hogy várják a
visszahívásom.
Végül sajnos Dunakeszin kellett a csomagátvételt lebonyolítani. Felhívtam ismét a központot, hogy
megbeszéljem velük, hogy legyenek kedvesek szerdán a csomagot kihozni a jó címre. Egy viszonylag
kedves férfival beszéltem, azonban ő is a jól bemagolt szövegeket mondta (17.00-ig tartó munkaidő,
szoros a futárok beosztása, stb.), azonban annyit tudott hozzátenni, hogyha szerda reggel felhívom
őket, addigra meg tudják adni a futár telefonszámát és meg tudom vele beszélni, mikorra tudna
jönni. Megköszöntem kedvességét, belenyugodtam, hogy jön szerdán a csomag.
Szerda reggel felkerestem a központot, megadták a futár számát, fel is hívtam, kérdeztem, hogy vane
körülbelüli terve, hogy mikor tudna ideérni. Mondta, hogy igen, nála van a fehér csomag és 10
percen belül Dunakeszin van (ez volt reggel fél kilenckor). Mondom ez nagyon jó, bár fogalmam sincs
milyen színű a csomag, de nagyon várom, hogy megérkezzen. Közölte, hogy jó, akkor majd dél körül
jön. Kicsit ledöbbentem, de belementem, mondtam neki, hogy várom, de legkésőbb 2-ig érjen ide,
mert nem lesz itthon senki azután. A beígért dél helyett 13.30-kor vette át édesanyám a csomagot,
de végre megérkezett a küldemény és átadhattam az ajándékot a páromnak (végülis egy szavam sem lehet, hogy kettőig ideért a küldemény…).
Mondanom sem kell, hogy a csomag szanaszét volt firkálva a végére, hogy Dunakeszire kell érkeznie
és nem a nyóckerbe… sokszor úgy érzem, hogy egy fekete lyukban lakunk, ahova a logisztika nem
talál el.
Zárójelben megjegyzem, hogy én is webshopot üzemeltetek, tudom mit jelent egy megbízható
futárszolgálat. A GLS többször megkeresett az évek folyamán szerződéskötés szempontjából,
azonban mivel az áruk igen magas volt (ráfogva a futárszolgálat minőségi munkájára), „sajnos” nem
fogadtam el az árajánlatot, mással szerződtem le. De most már nem bánom. Remélem ezek után nem
fognak az üzletkötőik hetente hívogatni.
Az utolsó 100 komment: