Naiv TB-gondozott 7 perccel zárás előtt érkezett tüdőszűrésre az Amerikai útra, ahol kiderült, hogy egy forintot nem tudnak visszaadni semmiből. Amire szerzett aprót, kiderült, hogy már lejárt a munkaidejük. Hosszas küzdelem árán rábeszélte őket a vizsgálatra, de hiába váltotta fel az ötezresét, az aprójával a pénz 1710 forintra jött ki, amit szintén nem akartak elfogadni:

Történt ugyanis, hogy a munkahelyi orvos elküldött kötelező tüdőszűrésre. Ehhez én a XIV. ker, Amerikai út 50. sz. alatt található egészségügyi kirendeltséget választottam. Reggel hívom őket, hogy ez hogyan működik (nem dohányzok, nem vagyok gyakori vendég efféle helyeken). A kedves női hang válaszol, hogy reggel 8-tól 12-ig, aztán meg délután 14-tól 18 óráig lehet jönni és 1700 magyar forint lesz az ára, ennyi. Ok. Munkám végeztével fáradságot nem kímélve rohanok az említett címre, ahová 17:53-kor meg is érkeztem. Egy árva lélek nem volt ott a az ott dolgozókon kívül - magyarán éppen ráértek. Odaállok az ablakhoz, ahol egy igen aljas némber fogadja az oda látogatót. Adok neki mindent: személyit, lakcímkártyát, TAJ kártyát és egy valódi fizetőértékkel bíró magyar 5000 forintos bankjegyet. Erre a válasza néma fejrázás, és erős mutogatás az ablaküvegre, ahová ki van írva, hogy "Nem váltanak és nem adnak vissza". (Nagyon büszkék minden oda kiragasztott cuccra egyébként, kivéve talán a nyitva tartási időt.)

Kicsit kérdezgettem, hogy éppenséggel hogy is van ez, hogy az ezresekből és az apróból miért is nem tud visszaadni, mivel máshogy nem lehet 1700 forintot kirakni, többet meg nem fogad el, de erről majd később. Válasz: "Ő nem pénztár és nem válthat" - erre köszönés nélkül eltávozott hátra. Oké, de nem is 5 darab ezrest kértem, hanem egy szolgáltatást és egyébként nem kártyával, nem euróval, de még csak nem is Szép kártyával akartam fizetni és egyébként a telefonban ez például nem hangzott el (bocsánat, hogy nem tudok minden részletre rákérdezni, például, hogy pszichiátriai kezelés alatt áll-e a kedves asszisztensük). Ő márpedig nem ad vissza, ki is van írva. Oké. Hol lehet itt felváltani egy 5ezrest a környéken. Válasz: "Sehol.". Najó gondoltam, ez azért mégis pofátlan, hát én is az leszek. Ekkor volt 17:56. Kisprinteltem a Amerikai-Thököly sarkára a zöldségeshez, aki készséggel felváltotta az 5ezrest 4 ezresre és 2 ötszázasra. Sprint vissza, idő: 17:58 - zsír!

Függöny elhúzva, de látom mögötte a "kedves" hölgyet, akinek kopogtam is egyből, hogy vannak irataim, van pénzem és nincs hat óra. Vette az adást, ránézett az órájára, majd ügyesen megpróbált három percet eltölteni valami hasznossal (és itt nyilván nem a betegekkel való foglalkozást értem, hanem valami nagyon-nagyon-nagyon sürgős egyéb dolgot). Ezután kijött és bizonygatta, hogy márpedig nekik sokáig tart leadminisztrálni egy ilyen esetet és különben is mit képzelek, hogy hat után itt zargatom.

Finoman közöltem vele, hogy itt voltam hat előtt minden szükséges hozzávalóval, tehát én a magam részét teljesítettem, így most ők jönnek. Erre másodszor is eltávozott, ezúttal egy másik helyiségbe, amely a váróból nyílt. Arra a kérdésemre, hogy akkor most csak így itt hagy, annyit felelt gunyorosan, hogy "hát igen, most éppen ott van dolga". Gondoltam, az az ajtó nem a pánik szobájuk bejárata, így feltételeztem, hogy egyszer visszatér onnan. Vártam tehát, mire újból megjelent és kezdtem elölről szépen lassan a mondókámat, hogy ő is értse. Tudom, hogy ahhoz vannak szokva, hogy amikor elfáradnak, akkor befejezik a munkát, de ha olyan fontos minden, ami ki van írva arra az üvegtáblára, akkor nekem az a 18:00 órai időpont is fontosnak tűnik. Válasz:"...de mert a boltba is ha bemegy ilyenkor akkor már nem szolgálják ki stb..." - mondjuk én így még nem jártam, sőt bárhová bemehettem eddig akár 1 perccel a zárás előtt is - a lényeg, hogy a problémája továbbra sem létezik.

Akkor eltűnt és előkerítette a doktornőt, aki becsültére váljék megpróbált csúnyán nézni, de rajta legalább látszott, hogy az iq tesztje pozitív. Ő is elkezdte sorolni, hogy mi hány percbe kerül(papírok 5 perc, mire levetkőzök az még 5, mire elkészíti a felvételt az még 5 és különben is), de gyorsan felvilágosítottam, hogy összekever azzal akit ez érdekel, mert sehol senki nem mondta se a telefonban se sehol hogy fél6ra kell jönni. Írják ki ha ez számukra fontos, hogy 17:40-ig lehet menni és akkor ők valóban tudnak 6-kor végezni, de most sajnos 18:00 óra van odaírva és én bizony itt voltam előtte. És nem egy iskolabusznyi csöves esett be 18:01-re, hanem egyedül én 17:53-ra. Ekkor már vagy 10 perce próbáltak meggyőzni, hogy őnekik derogál már mégegy csekket megírni, meg a gépbe beírni a nevemet és további invalid indokok sorozatával jöttek, de mondom igazából ennyi idő alatt akár végezhettünk is volna.

És ekkor szinte láttam azt a bizonyos villanykörtét kigyulladni a feje fölött, mert a válasz: "Rendben!". Tudtam én, hogy a doki nem az a fajta, akinek keresztben volt az ujja, amikor letette a Hippokratészi esküjét. Adtam nekik egy ezrest, egy ötszázast egy százast, egy ötvenest, meg három húszast, mert pontosan ennyi apró volt nálam, ami összesen 1710 forint. Reakció: ők nem fogadhatnak el nagyobb összeget, mert azért megbüntetik őket. Mondom azt a büntetést képzelje el, ha kiderül, hogy nem végzik a dolgukat.

Ekkorra már egészen bizonyos voltam abban, hogy viccelnek, de további aprópénzek után való kereséssel töltött percek után sikerült nagy nehezen rávenni egyiküket, hogy ugyan váltsa már fel a tárcájából, vagy bárhonnan - és sikerült! Örömmel nyugtáztam, hogy az emberiségbe vetett hitem még létező jelenség. Onnantól az egész, nem tartott tovább 6 percnél - szóval tudnak, ha akarnak-, ami azt jelenti, hogy ha 17:58-kor nekiáll végezni a munkáját, akkor mintegy négy perccel is túllépte volna a munkaidejét (amit egyébként a TB-járulékomból fizetnek), de ehelyett jobb volt nekik ott hajtogatni nekem, hogy milyen arrogáns vagyok.

Már bocsánat, de egyébként le sem szart volna, sőt ott hagyott kétszer mindenféle előjel nélkül (értem ezalatt: köszönés, kézlegyintés, "hívom a rendőrséget, ha nem húz el", "bocs, nem tudok segíteni", "rohadj meg, nem akarok segíteni" ilyesmi). Na mindegy, kijött a banyapók az odújából, akivel át kellett menni a felvételkészítő helységbe, így alkalmam nyílt egy kis betekintést nyerni a lelki világának nevezett purgatóriumba. Kiderült, hogy ha a hölgyemény orra előtt zúzná össze magát valaki biciklivel, akkor vígan ott hagyná vérezni. Bravó! De tényleg! Fogadja szóbeli vállveregetésem. Zárszó: "Mivel hat után jöttem, így nem lesz szerdán eredmény, csak csütörtökön". Milyen hat... á mindegy, tudja mit? Higyje azt és jövök csütörtökön! :D

Értem én, hogy ez nem vészhelyzet, kedves olvasók és kommentelők és azt is értem, hogy mehettem volna előbb is, de dolgoztam és nem a seggemet vakargattam. Kétszer szálltam át a BKV-n, mindegyik egyből jött (pirospont érte), így értem oda. De legyünk pozitívak, mert ma is jobb lett a világ: ez a két hölgy elsajátította az analóg óra leolvasásának rejtelmeit, sikerült rávenni őket, hogy dolgozzanak munkaidőben, illetve, hogy egészségügyi dolgozó létükre valami jót is tegyenek egy idegennel, még ha nem is muszáj, szóval teljes mértékben megérdemlik ők is a pirospontot, akárcsak a BKV. Én szépen mosolyogva megköszöntem a kedvességüket, további szép napot kívántam. A választ miszerint, "Bunkó és arrogáns vagyok és hogy nem lesz már szép napja" elengedtem a fülem mellett és elégedetten távoztam.