Bp és családja karácsonyi üdülés címén megtekintette a Medves Hotel felújítási munkálatait, de kiderült, hogy azok még a 70-es években történtek. A felajánlott csereszobákban már nem csak fűtés nem volt, de bútor sem, ezért inkább hazaautóztak:
Kérlek, tedd közzé írásomat minden igaz Homár-olvasó okulására, a szapora trollok gyönyörűségére, amatőr nyelvészeink derültségére, s nem utolsó sorban a Medves Hotel bosszúságára! Mert hát mi más is vezetné tollamat billentyűzetemet, mint a kicsinyes bosszú és az öncélú lejáratás szándéka a Medves Hotellal szemben, ahol családommal merő óvatlanságból kis híján sikerült eltöltenünk pár örömteli és feledhetetlen napot a két ünnep között? Ámde nem olyan fából faragtak minket, hogy ez oly’ egyszerűen megtörténhessen velünk!
Rólam azt kell tudni, hogy egy tanulatlan fráter vagyok, nagyszájú, erőszakos, és az a fajta, aki még a kákán is csomót keres. A feleségem egy hárpia, amikor alszik, ha felébred, akkor pedig sárkány: jaj annak, aki megpróbál csak visszaszólni is neki! Három gyermekem is felnő lassan: egytől egyig mind velejükig romlott, öntörvényű, elkényeztetett, követelőző élősködők. Mindannyian sznobok vagyunk, ugyanakkor zsugoriak és irigyek.
Mint annyiszor, idén karácsony előtt is elhatároztuk, hogy a két ünnep között felkerekedünk és elmegyünk valahova, ahol juszt sem fogjuk magunkat jól érezni! A helyszín lehetőleg távolabb legyen 100 kilométernél, hogy kellően fel tudjuk magunkat spannolni már az odaút során. Az sem árt, ha valami eldugott helyen van, a kiszolgáltatottság érzése ugyanis csodálatosan alkalmas az izgalmak fokozására és szinten tartására. Tarsolyunkban már régóta megvolt a Medves Hotel. Korábbi tapasztalataink alapján, a mátrai vagy bükki panziók és vendégházak után, amiket – valljuk be – könnyebb fikázni, vagy a szlovák és lengyel szállások elképesztően alacsony színvonalú szolgáltatásaival összehasonlítva a Medves azonban nagyobb kihívásnak tűnt. Merjünk nagyot álmodni, úgy döntöttünk, mégis megpróbáljuk!
A kalandot hosszas felkészülés előzte meg. Alaposan megnéztük a Medves weboldalát, e-mailben árajánlatot kértünk, melyre telefonon is megerősítést kaptunk, újabb levélváltásban és telefonon is pontosítottuk az általunk igényelt csomag tartalmát: a szobától az ellátáson keresztül a benne foglalt szolgáltatásokig mindent megtudtunk. Ahogyan közeledett az indulás pillanata, a család minden tagján egyre inkább érezhetően eluralkodott a feszültség. Nagyon úgy tűnt ugyanis, hogy nem lesz mibe belekötni! Felújított, tévével és fürdővel, vécével felszerelt családi apartmant ajánlottak, az internetes képek alapján gyönyörűt! Ébredés után svédasztalos reggeli, vacsorára pedig három fogásos, helyi specialitásokat sem nélkülöző menü csábított, napközben pedig külön fizetség nélkül igénybe vehető uszoda, szauna, tornaterem, biliárdterem és tekepálya kínálkozott testnek és léleknek örömére. A távolság belátható, alig 150 kilométer, autóval mellékutakon is legfeljebb két óra az út. Szinte úgy tűnt, itt bizony nem lehet majd fogást találni. A rutin és a tapasztalat azonban legyőzte a Medvest és személyzetét!
Indulásunkat eleve úgy időzítettük, hogy csak délután két óra felé érjünk oda. Tíz előtt érkezni, amikor a szobák még nincsenek kitakarítva, az túl könnyű lett volna, ilyen magas labdát csak az amatőrök kínálnak fel az ellenfél számára. A ködös Miskolcról indultunk, a Heves-Borsodi-dombság vadregényes tájait már verőfényes napsütésben szeltük át, hogy végül eseménytelen út után megérkezzünk a Medves fennsík peremén található Medves Hotelba. Rövid taktikai megbeszélés után a csapásmérő alakulat teljes létszámban, öt fővel megjelent a recepciónál. Ettől a pillanattól kezdve az események felgyorsultak.
A recepciós meglepetésszerű hirtelenséggel azonosított minket, még fel sem ocsúdtunk, már ki is töltette velünk a bejelentő lapokat, szobakulcs elő és már repültünk is fel a harmadik emeletre, ott is a folyosó legvégére, s nyílott az ajtó, az ígéret kamrájának ajtaja. S lőn!
Megható kép tárult káprázó szemeink elé. A folyosóról egy kicsiny helyiségbe léptünk, melyet szinte teljes egészében kitöltött egy dupla ágy. Áthágva az ágy mellett található szűkös téren, egy másik helyiségbe jutottunk, ahol két ágyikó mellett már egy asztalkát is láthattunk árválkodni két fotel társaságában. Rögtön elfelejtettük az apartman szó eredeti értelmét, e szó jelentéstartalmát a látottak egészen új jelentésrétegekkel ruházták fel.
A Medves Hotel ígéretéhez híven e lakosztály valóban felújított volt. A felújítás időpontját mi, nagy időket is megélt öregek, a múlt század hetvenes éveinek közepére tettük gondolatban, s közben elmerengtünk ifjúkorunkon. Bár a szobában nem lehetett több 10 foknál, mégis jóleső melegség töltötte el szívünket, amikor az úttörőtáborok lelkesítő hangulatára, s a pajtásokkal átélt közös kalandokra gondoltunk.
A berendezési tárgyak híven tükrözték e letűnt kort, mintegy múlhatatlan emléket állítva a szocialista szellem nagyságának. A padlószőnyeg, s a függönyök – ki vonná kétségbe eredetiségüket? – szinte árasztották magukból a történelem szagát! A valamikor hófehér ágyneműn egy valamikori őszön betévedt katicabogarak jobb sorsra érdemes tetemei idézték a búcsúzó nyár melegét és a múlandóságot. Időutazás ez a javából, ráadásul felár nélkül!
Körbenéztem, s láttam családom tagjain a meghatottságot, feleségem talán egy könnycseppet is elmorzsolt titokban, gyermekeim pedig némán, megilletődve adták át magukat e történelmi pillanat nagyságának. Talán el is bizonytalanodtunk egy csöppet, ám aztán erőt vettünk magunkon. Nem! Ezt nem fogadhatjuk el! Ragaszkodnunk kell a fotók alapján egyeztetett vacak, felújított, fűtött és takarított családi apartmanhoz! Ennyi gondoskodást és figyelmességet hirtelenjében nem tudtunk feldolgozni.
Határozott szándékunkat közöltem a recepción, aminek következtében újabb meglepetés ért. Mivel első látásra (ismétlem, első látásra!) úgy tűnt, hogy e lakosztályban öt fős családunk minden tagja nem fogja meglelni a helyét, a nyakkendős úriember felajánlott egy másik, hasonló kvalitásokkal rendelkező szobát is. Minő figyelmesség! A felajánlott szoba egy emelettel lejjebb és legalább 150 m távolságra volt a fentitől. Valóban ideális lehetőség arra, hogy gyermekeinktől biztonságban, korhű díszletek között ismét átélhessük a fiatalkori titkos összebújások izgalmait, sőt, akár egy új élet ígéretével hitet tehessünk a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) nagyszerű eszméje mellett! Ezen a ponton meginogtam. Nőm pajzánul csillogó szemébe néztem, s majdnem végzetes döntést hoztam…
Micsoda profizmus ez a Medvestől és személyzetétől! A legsebezhetőbb ponton támadnak! Ám tudtam, most kell erősnek lenni igazán. Csípőből tüzeltem tehát vissza! A felajánlott lehetőséget családom helyeslő biztatására megtekintés nélkül utasítottam el, s a leghatározottabb hangon kértem, hogy legalább megnézhessük az általunk lefoglalt apartmant, melyről tudom, ó hogyne tudnám, hogy csak gyönge mása azoknak, melyeket balga módon elutasítottam, de hát gyarló az ember! A Medves viszont emelte a tétet! A felújított apartmant nem láthattuk, viszont újabb, immár visszautasíthatatlannak tűnő ajánlattal álltak elő.
Első emelet, két, egymással szemközt lévő szoba. Kalandvágyunk győzött: egy emberként indultunk felfelé a lépcsőn. Áttörtük magunkat a folyosón szerteszét heverő heverőkön, polcokon és egyéb berendezési tárgyakon, majd izgatottan beléptünk az első szobába. A tér tágas volt, sehol egy bútor. A padlószőnyegen Magyarország vízrajzi térképe 1:100000 méretarányban. A Nagy-Magyarországé. A sarokban faanyagok, szakmabeli vagyok, felismertem, valaha asztal lehetett az egyik kupac. Huszonöt év szakmai tapasztalata gonosz ördögként suttogta a fülembe: egy jó csapattal egy hét alatt akár emberi tartózkodásra is alkalmassá lehetne tenni ezt a helyiséget – de elhessegettem e renegát gondolatokat. Megnéztük a másik helyiséget is. Szinte tükörkép volt: ami itt a jobb sarokban halmozódott, ott a bal sarokban hevert, a szőnyeget viszont a kávétermesztés nyomai és bizonytalan eredetű ásványi anyag lerakódások is tarkították.
Ez volt az a pont, amikor feladtuk. Mélyen felebarátom szemébe néztem és azt mondtam: örökké hálásak leszünk a Medvesnek, amiért ennyi szépséget láthattunk itt, és ennyi jósággal árasztottak el, ilyen önzetlen odaadással keresték a kegyeinket, ám úgy érzem, méltatlanok vagyunk erre. Megtörten és fáradtan bár, de most megtérünk panellakásunk szűkös falai közé, ígérjük azonban, hogy minden év karácsonya után buzgó imáinkba foglalva áldjuk a Medves nevét, egyéb napokon pedig szorgos munkával visszük jó hírét szerte a hazában. Ígéretemet a Vásárlók Könyvében ékes magyar nyelven is rögzítettem, s kértem a személyzetet, továbbítsa meleg üdvözletünket a Vezetőség felé, buzdítva őket a kitartó, és rendületlen szorgalommal végzett munkára, a vendégek élettapasztalatainak gyarapítása valamint saját pénztárcájuk gömbölyödése érdekében.
Most itthon ülök, gubbasztok a gép előtt és azon tűnődöm, mennyi apró, ám fontos részlet kimaradt a történetből. De tudjátok mit, pajtások? Aki kíváncsi, milyen meglepetésket tartogat még a Medves a gyanútlan, ám kalandvágyó turistáknak, az járjon utána! Nem lesz olcsó, de az élmény, az mindig megfizethetetlen!Fotelkalandoroknak és a virtuális valóság híveinek pedig kellemes barangolást kívánok – hol máshol, mint – a Medves weboldalán! Vigyázat, sokkoló képek!
Az utolsó 100 komment: