Ricsi a postaláda előtt 150 centiméterre találta meg az esőben nagymamája tévéújságját, és rögtön le is filmezte:

Egy Budapest-közeli kisvárosból írok, lényegében teljesen mindegy, hogy honnan, mivel úgy gondolom, hogy nem csak nálunk van probléma a Magyar Postával. Az már rendszeres és sajnos megszokott is, hogy a napilapok délután érkeznek meg, gyakran a szomszédhoz bedobva vagy összecserélve. Először vicces is, hogy a Népszava előfizető Magyar Nemzetet, a Magyar Nemzet előfizető pedig Népszavát kap, de sokadszorra már inkább bosszantó. Az is rendkívül idegesítő, hogy a napilapok szét vannak szakadva itt-ott, de arra legalább már kaptam magyarázatot: összegumizza az újságokat, és ahogy kihúzza, az sajnos szakad. De ne is törődjek vele, általában csak a teteje szakad el, oda meg nincs írva semmi. Testvéremmel egymás közelében lakunk, rendszeresen kapjuk egymás leveleit, számláit.

Többször szóltam már miatta, szépen, aztán még szebben, aztán szinte könyörögtem, utána kicsit már morcos voltam, de semmi hatása nem volt eddig, volt, hogy még a postás rótt meg, hogy nem ér rá mindent elolvasni a címzésen o_O

A mai napon nagyanyámhoz mentem, akinek a mellékelt videó tanulsága szerint megjött a tévé újság. Ha ez valami különleges esemény lenne még át is siklanék felette, de mint írtam egyáltalán nem az. Sajnos szinte mindennapos.

Én úgy gondolom, hogy nagymutter fizet az újságért, fizet a kézbesítésért amiért egy minimális szolgáltatást elvárhatna. Kilencven évesen már nem tudja megtenni azt, amit én, hogy lemondja az előfizetést és inkább elmegy ő megvenni azokat a lapokat amik érdeklik. Pedig ezután az lesz a megoldás, hogy én szerzem be az újságokat is neki.

Direkt nem írok helységet, mert igaziból nem akarom, hogy a postásnak hátránya legyen saját trehányságából. Lehet, hogy birka vagyok, de tudom, hogy milyen állapotok vannak a postánál, nagyjából sejtem, mennyire dilettáns vezetéssel kell naponta megküzdeniük a postásoknak, túl is vannak terheleve és még én köcsög is elvárnám, hogy ne a járdára baszarintsa le a kétszáz forintos lapot. De én mégis szeretném, hogy próbálják normálisan végezni a munkájukat akkor is, ha nem rohanok minden panasszal a postához és elégtétel helyett sajnálatot éreznék ha fegyelmit vagy valami súlyosabb megrovást kapna az aki hibázik.

Előre is köszönöm annak a postásnak aki megérti!