Finci fura sztorija a vízóraleolvasóról, aki rendszeresen késő este olvas le az egyedül élő nőnél. Aztán nem jelent le semmit. Évekig. Tetemes tartozás is lesz belőle. Én nem tudom, ki hogy van vele, de nekem erről nem egy sokáig dolgozó díjbeszedő jutott eszembe, hanem egy thriller. Csak meg kéne nézni egyszer az igazolványát, nem?

Tisztel Homár!

Történetem másfél, majdnem két éve kezdődött, amikor lecseréltettem a vízóráim, ahogyan azt elvárják. Érvényesíttettem...stb. Mivel 7 éve tulajdonom a lakás, ebből kb 4-5 éve élek életvitel szerűen ott, így lehetett némi tapasztalatlanságom. Azonban furcsa módon, a vízóra csere előtt (!) meguntam, hogy a leolvasó gyakran jön 8-9-10 órakkor... ESTE. 

A Ryanair talán a legkeményebb fapados légitársaság, de ezúttal nem a beszállás intézése, a pukkasztott nullás felárak vagy a késés a téma. Szegény Jánoséknak az az egyszerű igazság fájt jó sokba, hogy pénz nem teszünk bőröndbe. Legalább is, ha jól értettem nem a retikül, hanem a kézipoggyász került ki a látómezőből egy időre. (Mondjuk az eleve egy díjnyertes ötlet, hogy csak 90 db csomagot lehet felvinni az utastérbe, akárhány utas is van. Igen, ez azt jelenti, hogy ha 91-diknek szállsz felsz, megszívtad.)

Tisztelt Tékozló Homár!

Mások okulására és a lelkiismeretem megnyugtatására megosztom Veletek az alábbiakat:
2014. július 9-én a családdal Londonba (Stansted) igyekeztünk, melyhez a Ryanair FR 8369-es járatát vettük igénybe. A szokásos átvizsgálás után az utolsó ellenőrző pontnál sokáig várakoztattak bennünket, majd először a feleségem kézipoggyászát, majd a lányomét és az enyémet is „Free gate bag. Passenger reciept.” jelzéssel látták el. Nem először utazunk, így szomorúan vettük tudomásul, hogy a kézipoggyászaink a raktérbe kerülnek és ez min. 30 perc várakozást jelent majd Stansteden.