Végtelenül hervasztó történet az Extreme Digital közreműködésével, olyan fincsi részletekkel, mint a váratlanul a munkahelyi telefonon bejelentkező ügyfélszolgálatos, a Békéltető Testület döntésére fittyet hányó cég, és a harmadik meghibásodása után kiteljesedő történet ügyintézése közben negyedszer is meghibásodó tablet - meg egy csalódott kamasz. 

2013. december 17-én vásároltunk a székesfehérvári Extreme Digital üzletben egy Prestigio márkájú tabletet, amelynek garanciája 2 év.

A készülék 2014 januárjában és júliusában két ízben egyaránt hosszú időre szervizbe került – garanciálisan. Legalapvetőbb alkalmazásai sem működtek, már bekapcsoláskor hibaüzenetek jelentkeztek. Mindkét alkalommal a ködös „szoftverfrissítés” megjelölést olvashattunk a munkalapon – amely azonban a problémákat csak ideig-óráig orvosolta.

Harmadízben ugyanazokkal a jelenségekkel 2014. november 3-án vittem a készüléket vissza az üzletbe. Határozottan kijelentettem, hogy immár nem kívánom javítását, mert nem látok semmiféle garanciát annak tartósságára. Ezért a vételár visszatérítését kértem, azaz jogi nyelven kifejezve „a vételi szerződéstől elállást”, amelyre a Ptk. feljogosít. A bolt arról tájékoztatott, hogy erről konzultálniuk kell a szervizzel.

2014. november 25-én meglepetésemre SMS-ben a készülék kijavításáról értesítettek. Három nappal később nyílt alkalmam arra, hogy személyesen megkeressem őket és jelezzem: ezt nem kívántam, s a kijavított készüléket nem kívánom átvenni. Nem az én kompetenciám megítélni, hogy a szerviz végez elégtelen munkát, vagy a termék minősíthetetlenül gyenge. A bizalmamat azonban a történtek folyamán elveszítettem. De továbbra sem kaptam semmiféle garanciát arra, hogy a készülékkel kapcsolatos kálváriánk véget ért.

A történtekről feljegyzést tettem a vásárlók könyvében, és jegyzőkönyv született a boltban. (Utóbbiba csak határozott kérésemre írta bele az ügyintéző a korábbi javítási kísérletek tényét.) A Ptk. szerint elsősorban a hibás termék kijavítása vagy kicserélése jelenti a garancia érvényesítését. A javítással azonban két ízben már kísérleteztek, tartós siker nélkül. Ezért kértem immár a másodlagos megoldást: a pénz visszatérítését. Ezt a bolt nem kívánta teljesíteni.

Fenti panaszommal először a Fogyasztóvédelmi Felügyelőséghez fordultam, ám az érdemi vizsgálat nélkül utasított el, mondván nincs kompetenciája olyan ügyekben, amelyeket a törvény a bíróságok hatáskörébe utal. Majd, még 2014 decemberében a Békéltető Testülethez, mely csak jelentős késéssel foglalkozott az üggyel, és márciusra írt ki tárgyalást. Arra az Extreme Digital képviselője nem jött el, és természetesen előzetes alávetési nyilatkozatot sem adott. Ügyvédi nyilatkozatot küldtek, mely azonban két tekintetben is új helyzetet teremtett.

Egyfelől egyértelműen kiderült belőle, hogy a szerviztől a készülék javítását rendelték meg – miközben korábban a cég munkatársai kommunikációs problémákról hadoválva konkrétan a szemembe hazudtak. Másfelől felvetette annak a kérdését, hogy kinek a felelőssége a meghibásodás – kijelentették: azt csak fél éven belül szokták gyártási hibának betudni, attól kezdve a fogyasztóra hárítják. Ez az érvelés azonban jelen helyzetben épp visszájára fordul: az első meghibásodás egy hónapon belül jelentkezett, és minden későbbi azonos volt az elsővel…

A Békéltető Testület nekem adott igazat, és azt az ajánlást tette, hogy ne pénzvisszatérítéssel, hanem más termék vásárlásába 100%-os áron történt beszámítással rendezzük a vitát. Bár testem-lelkem nem kívánta már, hogy bármiféle kapcsolatba kerüljek még a céggel, ezt magam részéről elfogadtam volna.

A BT ajánlása írásos formában áprilisában érkezett meg. Ezután elballagtam vele a helyi üzletbe, hogy az ajánlással kapcsolatos álláspontjukról érdeklődjek. Az üzletvezető azonban a Cég ügyfélszolgálatához utasított. Az általa megadott telefonszámon semmit nem lehetett elérni – kérjek írásos véleményt hangzott el a rögzített beszélgetésben. Kezdtem úgy érezni magamat már, mint egy flippergolyó.

Ezután a cég budapesti központjának írtam, kérve állásfoglalásukat; sérelmezve a helyi üzlet elégtelen tájékoztatását. S mivel a BT értesítést kért a fejleményekről, kértem a gyors válaszukat. Az természetesen csak a 30. nap környékén, május közepén érkezett meg. Jegyzője egy „ügyfélszolgálati vezető” volt. Tartalmában elutasító, formailag minősíthetetlen, stílusában pedig vérlázító írásról van szó. Még csak az sem sikerült az „ügyfélszolgálati vezető”-nek, hogy helyesen címezze meg a levelet, az alapvető udvariassági formulákat is nélkülözte az írás – miközben jogi téren kioktatóként lépett fel és családi viszonyainkat firtatta, hogy milyen jogon is járok el ebben az ügyben. S természetesen az ügyintézés hiányosságaival kapcsolatos számtalan felvetésre nem reagált.

Postafordultával, május 20-án válaszoltam – kérdezve, hogy valóban azt akarják-e, hogy egy 20.000.-Ft +ÁFA-ás készülék miatt perre menjek, kifejtve immár ügyvédi nyilatkozatukból megerősített érveimet is –, és a jeleztem, hogy a választ a fenti stiláris bárdolatlanság miatt a cég vezetőjének is egyidejűleg megküldöm.

Ezek után, csodák csodájára, hirtelen fontos lettem a cégnek. No, nem a főnöknek, az válaszra se méltatott két és fél hónapja. Ám a hivatalos levelezésben soha elő nem kerülő munkahelyi telefonszámomat derítette ki az ügyfélszolgálati vezető (nem nagy művészet az internet korában), s május 28-án távollétemben azon keresett, s adta meg saját elérhetőségét. Mivel rohanós napjaim voltak, arra pedig kínosan ügyelek, hogy egy cég munkatársát csak munkaidőben keressek, kb. két hétbe telt, amíg összeköttetésbe kerültünk. Addigra beállt egy újabb fejlemény: az elutasítás miatt visszavettük a boltból a fél évig ott hagyott készüléket – ami e rövid idő alatt ismét elromlott…

Jelenleg még mindig a készülék garanciális idején belül vagyunk, s vihetem vissza – újrakezdeni ezt a játékot. Jelenleg ott tartunk, hogy egy hivatalos levélre másfél hónapja nem kaptam írásos választ az „ügyfélszolgálati vezetőtől”, aki pedig ezt a telefonbeszélgetésben megígérte, ahol egyébként meglehetősen rugalmasnak mutatkozott. És azon gondolkodom, hogy mégiscsak érdemes lenne perre menni…

S még egy gondolat, melyet egyébként az ügy minden szereplőjének elmondtam, de a jelek szerint senkire sem hatott. A kérdéses tablet tizenéves fiamé, aki úgy spórolta össze árát. Meg van a véleménye a kereskedelemről, a fogyasztóvédelemről, az igazságszolgáltatásról. Eddig visszatartottam attól, hogy a boltban balhézzon (egy tizenévesnek komoly igazságérzete van). Lassan úgy döntök, nem fogom.