Egy fókuszos anyagra is jó volt a megdöbbentõ erejû hír, hogy horogkeresztet ábrázoló hajgumikat árulnak egy bevásárlóközpontban. Az esetben a rendõrség által is használt "tiltott önkényuralmi jelkép" megfogalmazás azért egy erõteljesen szubjektív ingerküszböt takar, fõleg, ha azt nézzük, senki le nem szarja, hogy egyik kedvenc sörünk logójában a lakosság jelentõs részében legalább olyan rossz emlékeket felkavaró vörös csillag szerepel. Ez tipikusan az az álszent köcsögség, amitõl kihányom a belem. Miért nem bírunk már elszakadni ettõl "az én ideológiám erõsebb" szemlélettõl? Kit érdekel, mit gondol Károlybácsi a horogkereszt, a vörös csillag, az amerikai zászló vagy nagymagyarország térképe láttán? Miért nem lehet felnõttként kezelni az embereket? A katolikusok sem aggódnak, nem az eretneküldözésre és pedofiliára gondolnak-e a járókelõk keresztjeik láttán - mindenkinek szíve joga arra asszociálni (vagy nem-), amire éppen kedve szottyan. Tegyük már le ezt a 60-80-120-2500 éve ki-mit-hogy gondolt kedvenc szimbólumába, vagy népszavaztassuk meg ezekkel együtt az erkölcsöt, az ízlést és a divatot is.