Tovább dagonyázunk az ízfokozók és szintetikus aromák világában, ezúttal a kihalásra ítélt banánjairól ismert Chiquita gyümölcslébe menekülésébe futottunk bele. Nemtom mióta létezik a termékcsalád, de elég kézenfekvõ ötlet volt egy ilyen brandet tovább burjánoztatni, a bizalom az megvan. Az igazán lehúzós 7,5 decis kiszerelésû Tropicals sorozatból a citromos-banános kombó túl egyértelmû választásnak tûnt, ezért a sárgadinnyéset vittük haza. Dinnyefronton amúgy nem túl erõs a verseny, de ez a termék karcol bármilyen mezõnyben.

Hogy mennyire veszik hülyére a vásárlót, az nemrég esett le. Múltkor háromféle Spring-ivólé gyors egymásutáni kostolásával sikerült elég pontosan beazonosítani a szintetikus vezérízt, ami finom ugyan, de sokkal markánsabb, mint a dobozukon hirdetett gyümölcsök aromái. A Crio pedig egyenesen nevetségesnek tûnt puha, bár kevésbé tolakodóan cukros tinktúráival a Chiquita Tropicals Melon Mix terméke mellett, ami azonnali fizikai függést alakított ki.

Addikcióra hajlamos tesztelõként hamar bajba kerültem, már az elsõ pohár után beremegett a kezem és ellenállhatatlan kényszert éreztem a dinnye-ananász-sárgabarack-körte-sárgabarack-sürítmény maradékának azonnali kitöltésére. A második pohár után sikerült a polcmeleg italt betenni a hûtõbe, de így sem jósoltam neki pár óránál többet. Gyorsan rádobtam egy pohár Crio eperbanát semlegesíteni az ingert, de a sárgadinnyeíz még vagy félóráig visszaköszönt, fogaim közül pedig tompa nyöszörgés szivárgott.

Valamit tudhat a Chiquita, ugyanis még a tesztpéldány vásárlásának délutánján visszamentem a Rócsildbe, és gondolkodás nélkül tettem a korásba a következõ 429 (!) forintos dinnyelét. Szemetek.