A fehér csempés környezetet fehér csempés pultokkal megbolondító, puritán Rákóczi pékség a biciklisfutárok törzshelyeként került be a köztudatba. A kilencvenes évek elején a sajátos profilú üzlet közelében volt ugyanis a még underground Hajtás Pajtás központja, így a biciklisek a nyáron terasszal is kiegészített helyen söröztek a fuvarok között. Az Uránia mozihoz közeli pékségbõl azonban a sáros táskák, rádió-adóvevõk és biciklik eltûnése után sem lett átlagos kifli-árusítóhely, köszönhetõen a pékséget, kocsmát, élelmiszerboltot, salátázót és kávézót egyesítõ üzleti modellnek. És persze a huszonnégy órás nyitva tartásnak.

Reggel és délelõtt a hely pékség vonalára érdemes rámenni, habár a fehér köpenyükkel retrohangulatot árasztó kiszolgálónõket az sem zökkenti ki nyugalmukból, ha valaki életritmusának és szocializációs mintájának szorításában sör-rövid kombót rendelne. Délelõtti feszültségoldásként egyébként használható a hely hatalmas kirakatablaka is, amelyen keresztül belerévedhetünk a Rákóczi út zsongásába.

A pékség mûködésében a nyolcvanas évek tejivóit idézi: elõször ki kell nézni a terméket, aztán egy másik sort végigállva fizetünk, majd vissza a pulthoz, ahol a blokk ellenében hozzájuthatunk az élelmiszerhez. Éjjel a procedúra egyszerûbb, egybõl lehet fizetni.

A Rákóczi üzleti ebédek lebonyolítására nem alkalmas, viszont gyorsan és olcsón lehet salátákat enni: a szokásos, tojás-krumpli-francia-oroszhús kínálatot a friss pékáruk dobják fel, amelyek után kávézhatunk is. Sõt, ha pillanatnyilag elveszítjük hitünket az állandó aktivitásban, maradhatunk további tortákra. Különben is, így együtt sem fizetünk az egészért többet egy ezresnél, és akkor pedig minek rohangáljunk távoli célokat kergetve? A cukrászda részleg erõssége egyébként az echler fánk, de ezt nyáron, a szalmonellától tartva, nem árulják.

A Rákócziban a délután a túrós táska és a kakaós csiga jegyében telik, miközben már érezhetõ a sör lassú térnyerése is. Alkoholt amúgy a helyiség egyik végében kialakított söntésnél mérnek. A bárszékeket elõször a környék diszkóinak meglátogatása elõtt itt feltankoló fiatalok foglalják el, utánuk jönnek a fõszórakozásként betérõ, mackónadrágos lakók. A hely legszórakoztatóbb formáját azonban hajnalban nyújtja, amikor a 10 százalékos felár ellenére is tetõzik a forgalom. Ilyenkor egy sorban áll az egyetemista, aki búrkiflivel igyekszik helyrehozni esti kilengését, a programozó, aki kávéért és mackósajtért ugrott le 48 órája tartó munkája közben, a taxis, aki fél liternyi tejet és sóskiflit követel, és a minden hajnalban itt levezetõ cigányzenekar, akik nyakkendõjüket meglazítva söröznek. Szocioturistáknak és életszagú nyelvi fordulatokat kutató rock and roll-újságíróknak az éjfél és két óra közti idõszakot ajánljuk.

A hely meglepõ módon éppen szombat este hattól vasárnap délután kettõig pihen, a belsõépítészeti megoldások mellett nyilván ezzel is utalva a langyos nyolcvanas évekre. A hétvége a pihenésé.