Az alább részletezett visszataszító marketingfogással szembesült Tibi a hétvégén:

Kedvesemmel egy jól sikerült nyaralás után kissé fáradtan és éhesen vásárolgattunk egy vidéki Tesco-ban. Miután kiéltük fogyasztói ösztöneinket, távozófélben a kijáratnál megállított bennünket egy húszévesforma hostess, aki egy kosárkából sorsjegyet húzatott velünk. "Természetesen" nyertünk egy "meglepetést": a kisasszony jól begyakorolt szövegének monoton elhadarása közben az elõre odakészített szatyorba pakolt egy rakás noname kozmetikai cuccot, amibõl néhányat a kezünkre is kent, mondván hogy ezek milyen kitûnõ készítmények. Ezeket - jól figyelj! - AJÁNDÉKKÉNT mutatta be. Miután a szerinte több tízezer forintot érõ (?) pakkot akkurátusan összeállította és az egekig magasztalta (aloe vera, természetes anyagok, antiallergén, stb.), elõhozta a titkos aduászt: mivel mindent nem adhat ingyen, ezért vegyünk meg tõle egy kitûnõ nõi parfümöt mindössze 6000 forintért, persze ez más gyártóknál több mint 10K, csak itt, csak most, csak nektek, stb...

Már az elején sejtettük, hogy átb...ás szaga van a dolognak, de most vált teljesen bizonyossá, hogy hülyének néznek bennünket. Közöltem a hölggyel, hogy nincs nálam ennyi pénz, és a barátnõmnek sem tetszett az illat, mire a hostess sajnálkozva bár, de visszavette a korábban AJÁNDÉKKÉNT átadott dolgokat.

A hostess-brigád óriási szerencséjére éhesen és fáradtan nem volt kedvem leanyázni õket, bár õk csak rabszolgák voltak ebben az ocsmány gépezetben. Utólag könnyen okoskodik az ember, de azon gondolkodtam: mi lett volna, ha otthagyom õket - de a szatyorral a kezemben... Az ajándékozás tanú(k) jelenlétében történt.

Jogász végzettségû kedvesem szerint jogilag aggályos egy már megtörtént ajándékozást elõzetesen nem ismertetett feltételek alapján semmisnek tekinteni.

Az egész a sötét 90-es évek elejét idézte számomra, amikor még minden menõ volt, ami nyugati és kapitalista. Akkor még területi képviselõk és termékmenedzserek hada tukmálta rá lendületesen az emberekre a szart, és épített hatalmas multilevel (piramis)- hálózatokat. Sajnos a gagyi buszos és vacsorás termékbemutatókra még mindig találnak lúzereket, bár most már titkolóznak a happeningek valódi célját illetõen, mert az egyszeri fogyasztó sokszori átb...ás után gyanakvóvá válik. Az azért gusztustalan, hogy 2005-ben egy hipermarket elõterében még mindig ilyen és hasonló fogásokkal próbálnak meg vevõket szerezni. Akármilyen igénytelen is a Tesco, még õket is lejáratja, ha ilyen szélhámosokat engednek be.

Egyébként a bemutatott kozmetikumhoz hasonló minõségû cuccok bármelyikét 2K alatt megkapja az ember a kínai piacon vagy a hipermarketek elõterében lévõ kis parfümös standokon, az ominózus promóciós pult pedig a sokatmondó "beauty cosmetics" névvel a homlokzatán nyomult.

Valószínû, hogy a hostesseknek drill jelleggel betanítják a célcsoport azonosítását, a meggyõzõ viselkedést és a papagájdumát. A módszer kitalálójával és a trénerekkel azért szívesen elbeszélgetnék... Ennyi moralizálás után már kissé csökkent a hányingerem, de ha legközelebb valaki ilyen csalókkal találkozik, hát vigye el szívfájdalom nélkül az "ajándékot": ingyen talán még jó is...