A Homár szereti a mûvészetet. Duchamp-ot, Koons-t, Pollock-ot nagykanállal és röhögve fogyasztja, de szíve csücskét a hollandus New Age Fuckers nevû alkalmi mûvészcsoport képezi, amely "Három seggrészeg punk fényes nappal megerõszakol egy guminõt Amszterdam egyik parkjában" c. performanszán e sorok írójának is volt szerencséje részt venni. Hangsúlyozzuk: mint nézõnek (bár a seggrészegség egyébként stimmelne). Sajnos az amszterdami rendõrök mûvészi affinitása meglehetõsen csekély, és az elõadás rendõrállami önkény következtében beteljesülés nélkül félbeszakadt. Másik nagy kedvencünket az Örs Vezértõl nem messze, a Veres Péter úton találtuk egy biciklis külvárosi expedíción.

Íme, a "Kõvel burkolt Trabant", egy kõburkoló cég (meglepõ fordulat) reklámhordozója, nem mellesleg méltatlanul mellõzött mûalkotás. Díszítõ, dekoratív, szórakoztató, figyelemfelkeltõ, blikkfangos, meghökkentõ egyszerûséggel számolja fel a határokat élet és mûvészet között, metszõ iróniával és látszólag abszurd módon mutatja be a bennünket körülvevõ világ értelmetlenségét stb. stb. stb.

Annak ellenére, hogy egy óriási BNV-táblahegy mellett van, sikeresen veszi fel a versenyt a környezeti reklám-zajjal szemben, úgyhogy reklámpszichológiai szempontból telitalálat. Az oldalról az 50-es évek uszonyos amerikai kocsik formáját karikírozó, szembõl csodálkozó, vigyorgó-vicsorgó arcával meghökkentõ, lekövezett Trabi kényelmesen ugorja meg bárki érzékelési küszöbét, legyen az magyar bennszülött vagy Nagy Fehér Turista Nyugatról. Tessék serényen továbbgondolni, asszociálni, projektálni, belemagyarázni a mûtárgyba - a vicces kõburkolók alkotta "Der ewige Trabant" a Ludwigba kívánkozik a Millenárison látható szétfújt kétütemûekkel együtt.

Figyelem, játék: Amíg a mûvészettörténész-maffia felfedezi magának a fentebb bemutatott alkotást, mi nagyértékû Tékozló Homár-elõfizetéseket sorsolunk ki azok között, akik megfejtik a következõ meghatározást:

"A legfõbb sajátosság itt az, hogy míg a nem-mûvészi és az alkalmazott mûvészeti esztétikumban az emberi lényegnek csak egy-egy meghatározott oldala tükrözõdhet, addig az autonóm mûvészet képes arra, hogy e lényegnek egy-egy történelmi pillanatban adott teljességét, totalitását állítsa elénk érzéki formában, s ilyen módon az önmagában véve érzékelhetetlen társadalmi emberi lényeget, a társadalmi viszonyok összességét a tárgyiasult s egyéniesült társadalmiság formájában a társadalmiasult egyén számára szemléletesen átélhetõvé tegye."