Ma reggel, induláskor vettem észre, hogy leeresztett a robogó kereke, a Széna téri (hagyományosan rettenetesen gyenge szolgáltatásokat nyújtó) benzinkútban naná hogy nem volt sûrített levegõ, így kerültem föl elõször a hatos villamosra, majd onnan le a Jászai Mari téri Rothschildba. Ha nincs a véletlenek véletlenszerû láncolata, talán sosem ismerkedtem volna meg a leértékelt kóser csokikkal. A kóser polc elõtt azonnal elkapott az akciós szédület, és 99, illetve 40 forint ellenében megszereztem az ígéretesen göcsörtös tapintású „4play” (angolul nem tudóknak: elõjáték) nevû csokit, illetve a Negev-sivatagban keményre aszott teveszart formázó Mekupelet szeletet.

Mind a két csoki a keleti (illetve a Homár berkein belül uralkodó) ízlésnek megfelelõen fullasztóan édes. A 4play az idei csokiszezon igazi szenzációja, Bob Marley ajánlásával. A csomagoláson olvasható „könnyû tejszínnel és mogyorókrémmel töltött ostya szelet” definíció képtelen leírni azt, amit mi meg sem próbálunk. Zsánerre a Kinder Bueno/Melódia szelet-vonalon mozog, de azoknál vastagabb és finomabb a csokiborítás, a belseje meg hibátlan.

A Mekupelet egzotikusan néz ki (mint egy megkövesedett háncsköteg mondjuk), de ráharapáskor furcsán levegõs az állaga, a színe valahogy túl világos, az íze meg mint a hiánygazdaság idején népszerû mûcsokiké. A megfelelõ korú népességben ez persze nosztalgiát gerjeszthet, de gondoljanak Biszku Bélára és máris lefagy a mûcsokis vigyor.