Amíg a PayPallel nem lehet pénzt fogadni és a banki utalás valamiért nem megy, csak az überlehúzós Western Union marad. Péter kárára azt is megtudjuk, a cég partnerei inkább csak a matricákat gyûjtik a kirakatban, semmint tényleges szolgáltatást nyújtanának:

Küldtek nekem 2000 USD-t (Western Union: Sending so much more then money) a napokban az USA-ból, amit Budapesten szerettem volna felvenni egy pénteki napon. Bár tudtam, hogy az OTP fiókjaiban ügyet intézni komoly türelmet igényel, de naívan azt hittem, hogy a pénzfelvételt csak ki fogom bírni. Nos nem haltam bele, bár a pénzemhez sem az OTP-ben jutottam, bár azért erőltettem ott a felvételt, hogy egyből számlára tehessem a pénzt. A levelet elolvasva kiderülhet, nem ott nyitottam számlát.

Az interneten megkerestem a budapesti Western Union partnereket, és kiválasztottam az OTP Andrássy út 23 szám alatti fiókját. Az ajtón megelégedésemre ott volt a Western Union logója, így hát bemerészkedtem. Húztam egy sorszámot, ketten voltak előttem, négy ügyintéző ügyintézett, gondoltam ez gyors lesz. Körülbelül 15 percet azért kellett várnom, mert a pénzügyeivel már végzett hölgy (valószínüleg nyugdíjas tanárnő) még megbeszélte az ügyintézővel az oktatás mai borzalmas helyzetét. A másik pultnál pedig a sármos úr körüludvarolta az ott dolgozó otp-s munkaerőt. Mindez persze úgy történt, hogy nem kellett hallgatóznom, jó volt a fiók akusztikája. Közben kijött egy főnökszerű jelenség és ő is mosolygott a sármos úr tréfáin.

Miután sorra kerültem és előadtam kívánságomat a hölgy közölte, hogy sajnos a Western Union ügyeival foglalkozó kolléganője szabadságon van, így nem tudnak pénzt adni. Az, hogy az interneten a Western Union partnerek közt szerepel a fiók neve, címe, az ajtón ott a logó, az ügyfélhívón fel van tüntetve a WU neve kevés ahhoz, hogy az ügyeket is intézzék. Még nem voltam nagyon ideges.

A következő helyszín a Petőfi Sándor utca és Deák Ferenc utca (V. kerület) kereszteződésében lévő OTP fiók volt. Szép nagy, világos ügyféltér, sok ügyintéző, sok ügyfél. Sorszámhúzás, négyen előttem, ok. Várakozás közben figyelgettem, mely ablakokhoz is hívják az én sorszámom első számával megegyező számú bilétákkal rendelkezőket.

Látom ám, hogy csak a hozzám hasonló csökkent értelműek ácsorognak ott bilétával a kezükben. Az okos, a mai kornak megfelelő gondolkodású egyén feljön a lépcsőn, figyeli a neki megfelelő ablakot, és mikor onnan távozik az ügyfél odaugrik és máris ügyintéz. Ebből a megoldásból kettőt is láttam, mielőtt engem hívtak volna. Mindkét esetben az történt, hogy az ügyintéző még nem is kért új sorszámot, mikor az élelmes ügyfél már mondta is a kívánságát. Miért vásárolt az OTP igen sok pénzért ilyen cuccot, ha nem az dönti el a sorrendet? Ilyenkor kit kellett volna nyakonvágnom: az ügyfelet vagy az ügyintézőt?

Na jó, negyedik helyett hatodikként befutottam. Mondom, hogy mi a bajom, erre az ügyintéző kéjesen megkérdezte, hogy van-e egy órám, vagy több, mert ez sajnos ilyen sokáig tart, egyébként is elmult délután három és négykor zárnak. Otthagytam, biztos még mindíg azon élvezkedik, hogy milyen hamar megszabadult egy (fél)cédulástól.

Több negatív tapasztalatot már nem tudtam szerezni, mert pénteken korábban zárnak a bankfiókok. További próbálkozások: IBUSZ iroda, Vörösmarty tér: "Jöjjön vissza kedden!" (péntek volt)

Exclusive Change, Deák tér: "1500 dollárom van, elég lesz?" Bár ez után a humor után felhívott még két fiókot a hölgy és megkérdezte, van-e náluk ennyi pénz, de nem volt. Ő irányított egyébként a WU központjába (Váci utca), ahol 10 perc alatt megkaptam a dollárocskát.