A pécsi Széchenyi téri McDonaldsba mentünk bátyámmal és unokaöcséimmel a Pécsi Filmünnep alatt. Két kapucsínót kértem a Happy mealen kívül. Miután leültünk, kapásból leforráztam vele a számat. Bár Amerikában már ezzel is pert nyerhetnék, nem ez a lényeg, hanem: a lének vízíze volt és híg karamellszíne, meg valami furcsa aromája. Ittam én már az Indexben munkahelyi kávéfõzõbõl zsíroldó folyadékot, arra emlékeztetett. Persze visszavittem. A lány elõször értetlenkedett, hogy itt még senki sem panaszkodott a kapucsínóra, amióta õ itt dolgozik (kérdeztem, hogy ma kezdte-e a munkát), de a fõnöke megnyugtatott, hogy kapok helyette két újat. Addigra már annyira felháborodott fejet vágtam, hogy a bátyám megjegyezte, a következõ cikkem az lesz: a multik szabotálják Pécs kulturális fõvárosi céljait. Tíz perc múlva hozták ki a két kávét, elnézést kértek: "beszorult a kapucsínó-automata". Beleittam, ugyanolyan íze volt. "Ja - mondta a lány - , azóta sem tudtuk megjavítani." Viszont adtak hozzá két tejszínt, hogy valami legyen benne.