A T. Olvasók bizonyára unják már a megasztórokat szapuló leveleket, úgyhogy itt van mégegy. Embertelen körülmények, kizsákmányolt gyermekmunkások és kihaló pandák (utóbbiak tényleg). Lehet, ideje lenne már köztévén lenyomni a Cseh álom c. szociohekk-dokut.
Pár napja a Szigetszentmiklósi Auchanban vásároltam, mint minden hétvégén rendesen. Az általam megvásárolt termékmennyiség összege, hétrõl hétre megközelíti a 10-15 ezer forintot. Azon az ominozus napon is a sorban álltam a kasszánál, elõttem gigantikus embertömeg hömpölygött. Próbáltam nem felidegesíteni magam, hogy pusztán kb. 10 pénztár volt nyitva, így beletelt majd 15 órába mire sorrakerültem. A pénztárnál megszokott munkafolyamat, általában ugye a kisebb termékeket még õk maguk teszik bele zacskókba, de szabályzatuk miatt, az 1kgnál nehezebb termékeket nem kötelesek bezacskózni, ezeket java részük odahajigálja nekem a pult plexi tetejére. Alapesetben ezek elcsomagolásához kellene adnia pár Auchan szatyrot, ami ugye ingyenes. Nos, miután láttam, hogy a pulton csak gyûlnek a termékek, és szatyrot egy darabot nem kaptam, bátorkodtam kérni. Persze a jó pap is holtig tanul, mára már megért bennem az akkor történtek logikus egymásutánja, és belátom, hiba volt.
A hölgy odahajitott 2DB zacskót, mindezt a legmélységesebben megbántott arcán, mintha csak egy éhezõ etióp gyerektõl kértem volna el kezében szorongatott ebédjegyét. A két zacskó feladata a következõ termékek magába foglalása lett volna: 2L Kóla, 2L Gyömbér, 2L Fanta, 2,5kg krumpli, 2 doboz kukoricapehely. Vidám, próbálkozó kedvû olvasóknak mintegy logikai feladványként: - Megoldható ez? És hogy?
A két zacskó szemvillantás alatt megtelt a pulton lévõ áruk negyedétõl, majd bátorkodtam újra kérni. - Legyen szíves adjon még egy párat, mert ez nem volt elég... - Többet nem adhatok - jött a válasz, mely arcul csapott, ridegen, hidegen, és kõkeményen, mint egy norvég halász keze. - Hogy mondja? Sajnos ezt nem tudom elpakolni. (Apu fortyogó epéje vagyok) A hölgy erre: - Akkor pakoljon jobban össze, - majd a kihelyezett matricára mutatott, - a vásárlóknak csak a termékek elviteléhez FELTÉTLENÜL szükséges zacskómennyiség adható, mondotta a matrica szövege. - Értem - mondtam belátóan, majd ismét "támadtam". - Nos, nekem feltétlenül szükséges, mert enélkül nem tudom elvinni. Ölben pedig nem szeretném felvinni otthon az emeletre!
Mondatomat durván 3 perces veszekedés folytatta, melyben ki lettem oktatva, hogy minden az én hibám, nem tudok pakolni rendesen (pedig eddig csak õ pakolt nekem), pazarlok, a globális felmelegedés, a környezetszennyezés, a II. világháború, és a föld fogyó pandaállománya is miattam, és a zacskóim miatt van :-). Hiába mondtam, hogy nem az ágyamat akarom kibélelni a zacskókkal, a hölgy hajthatatlan volt. Ekkor megkérdeztem, hol illethetném a kézjegyemmel a panaszkönyvet, erre õ ismét csodálatos válasszal áldott meg: - Irjon csak bele, engem úgyis csak megdícsérnek ezért!
Ekkor veszítettem el mindent,mit az életben fontosnak tartottam. Az agyamban forrongtak az indulatok, és mielõtt bármi kárt okoztam volna a kishölgy pultja alatt elhelyezkedõ 150ezer zacskóban Bepakoltam hirtelen mindent a kosaramba, majd a vevõszolgálathoz vágtattam.
A vevõszolgálatnál egy fiatal hölgy, kedvesen próbált megkérni, hogy mondjam el neki, mi a baj, és ne rögtön irogassak. Mikor vele is közöltem a megtörtént szituációt, szó nélkül tette elém a nagy könyvet. 3 perc alatt regényt írtam. És ennyi. Sértõdötten, mérgesen, a világ elpusztításának ötletével való teljes egyetértésben hazamentem.
1. Hogy alkalmazhat az Auchan ilyen embereket, melyek teljes egészében alkalmatlanok a feladatukra? 2. Hogy merik ezt a hangnemet megütni egy vásárlóval szemben? 3. Hogy lehet az, hogy annyi negatív vásárlói panasz után is, mit az interneten olvastam, az Auchan panaszkönyve szinte teljesen üres volt? 4. Miért nem merünk reklamálni valamiért? Sajnos bennem is megfordult, hogy nem várom meg a sort a vevõszolgálaton, hanem sértõdötten hazamegyek, de aztán még sem.
Meg kellene tanulnunk egyszer kikérni magunknak az igazunkat, egyszer végre nem szégyelleni, hogy a velünk szemben tanusított elbánás számunkra enyhénszólva nem megfelelõ.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.