Mivel a Homár az emberekhez hasonlóan azt hiszi, hogy õ fingta a passzátszelet, kéjes örömmel merült bele a hétvégén a politikai és ásványvízipar okokból egyaránt híres/hírhedt fürdõ központi medencéjébe. A nyitás után ugyanis a tízlábú család nõstény tagja, Homárné Imola tesztelte le a helyet Homár Miriammal (2) és Homár Borisszal (3), majd megírta a Homárnak, hogy a víz az bizony hideg az élményfürdõben.

Erre most egyáltalán nem tûnt annak. Imola is elmerült, majd vidáman megjegyezte, hogy ez két-három fokkal melegebb, mint legutóbb. Persze lehet, hogy semmi közünk hozzá, de jobb azt hinni, hogy igen, úgyhogy most nevetve lengetjük a csápunkat.

Az árokásás epicentrumába került fürdõ – hiába hullámzik benne gyógyvíz helyett ásványvíz - egyébként jó hely lehetne, ha a tervezéskor egy kicsit is gondoltak volna a fogyasztókra. Mert hát egy élményfürdõ mégiscsak a parttalan hedonizmus terepe lenne. No itt nem az.

Az öltözõ például azonnal megajándékozza a dõzsölni vágyót egy kijózanító, klausztrofóbiás pofonnal. Egy zegzugos szûk folyosókból szõtt útvesztõben kell ugyanis öltözni, ahol az öltözõszekrények elõtt egyáltalán nincsen pad. Csak a kabinokban. Lehet, hogy én vagyok különc, de nekem úgy tûnik logikusnak, hogy az ember leroskadhasson a szekrénye elõtt, aztán lehámozhassa magáról a vastagabb külsõ ruhadarabokat, betehesse a szekrénybe, aztán könnyített menetfelszerelésben vonuljon gatyát váltani. Itt nagy ruhahalmokkal a kézben kell kavarogni.

A szekrényeket érkezési sorrendben lehet elfoglalni, ami a csoportos bolyongás igazi melegágya, aztán meg kell jegyezni a számukat, ami szintén. Kehidakustányban például a kinyalt seggû fogyasztó csak elhúzza a belépõ-karkötõjét a sûrûn elhelyezett információs dobozok elõtt és a gép kiírja a szekrényszámát., amit az elején a Központi Agy adományozott neki.

A fürdõ belül korrekt (mi a külsõ látvánnyal is ki vagyunk békülve), csak az a plusz hiányzik belõle, amitõl az ember igazán meg tud szeretni egy helyet. Mintha a tervezéskor nem mentek volna rá arra, hogy a fürdõzõk minden elképzelhetõ módon kiélvezhessék a vizes bolondozást. Nem lehet például sehol sem ugrálni, pedig ilyen opció több élményfürdõben is van. A gyerekmedence az egyik legfontosabb csali lehetne, hogy idekössék szegény, orruknál vezetett szülõket. Az esztergomi aranyos a nagy bohócfigurával, és nem is kicsi, de nincs benne semmi extra, még egy kis csúszda sem, ami tuti siker lenne. A teknõsbéka néha vizet fröcsköl, néha meg a bohóc hajából csurog a lé oszt kész.

Apróság, de a gyerekmedence vizét annyira megklórozzák, hogy az elsõ alkalom után Homár Borisz este nem tudott elaludni, mert a bekapandó hüvelykujja "tök büdös" volt, hiába sikálta egész délután H.-né Imola.

A diszkófényes, belül tök sötét, fekete csúszda viszont nagyon trippy, vagyishogy mintha LSD-t kevertek volna a lábmosóba, a másik meg jó gyors, és van benne egy kellemesen félelmetes jobbkanyar. Jó még az óriási kajmánakvárium Zolival, a félméteres lakójával és a vízeséssel, meg a nagyteremben, a középsõ dombon elhelyezett egzotikus növényzet, viszont itt ettük egész életünk legeslegrosszabb sült krumpliját. El sem tudják képzelni: mintha víz helyett zsírban fõztek volna foszlós puhára nyomorult krumplidarabokat.

A gyerekeknek nagyon tetszett a fürdõ, úgyhogy a Homár állandó látogató lesz, de ennyi izmozás után építhettek volna akár felhasználóbarát kéjbarlangot is.