A tévé elõtt snackzabáló tömegek örömére a szintetikus ertéeles celebritás nem tûnt el teljesen a Föld színérõl. Az öntödéjéhez megtért gumicsirke még életében kapott ugyanis egy emberi fogyasztásra alkalmas (?), tömeggyártott klónt. Önkéntes tesztelõnk, Zsuel azonban ravaszul kivárta az idol halálát, és az árak felverése után vette csak elõ a cuccot:

Igazából ez a zsákmány már több hónapos...a Kálvin téren van egy százforintos, egy pincében (nagyjából a Prága kávéház mellett), ott találtam ezt a csodát. Sajna már nem emlékszem mennyi volt, de kb 150 pénzet gomboltak le rólam. Annyira rácsodáltam a baromfira, hogy hónapokig hozzá sem mertem nyúlni, csak pihent a hûtõben, hibernálgatta magát. Aztán eszembe jutott, hogy azért ezt az élményt megoszthatnám veletek is. Lõn.

Fényképeztem. Elküldtem. Aztán elfogyasztottam a kis drágát. Mit ne mondjak, masszív gumicukor, maga a világra álmodott E-származék istenség. Szavakban kifejezhetõ ez? Különösen az tetszett, amikor leharaptam a fejét, de az állat nem hagyta magát, keményen küzdött az életéért. Végül azonban én gyõztem. Meg kell hagyni mégis, szívós egy madár a gumicsirke. Biztos nem kapja el a madárinfluenzát.