Adél nem kézitusában mérkõzött meg az orosz elnökkel, de rendesen megkavarták, mikor mûtétje után arra eszmélt, hogy kocsiját Putyin látogatása miatt elszállították. A végeredmény 14.400 forint kiadás és 2 órányi kálvária:

Gépkocsimmal 2006. február 26-án, vasárnap 19 óra után pár perccel álltam meg az Állatkerti körúton található parkolóban (a Szépmûvészeti Múzeum oldalával szemben). Ekkor itt semmiféle tiltó tábla nem jelezte, hogy a parkolót egy nap múlva lezárják. Én ekkor egy elég súlyos szájsebészeti mûtétrõl érkeztem, ami után orvosi utasításra egy teljes napot ágyban töltöttem. Február 28-án, kedden reggel villámcsapásként ért a meglepetés, hogy a kocsimat aznap hajnalban - mint késõbb megtudtam - Putyin orosz elnök látogatása miatt elszállították.

Nem volt más lehetõségem - frissen mûtve - taxival voltam kénytelen bemenni mûtéti utókezelésekre. (1500 forintomba került.) A rendelõbõl azonnal felhívtam a VI. kerületi rendõrkapitányságot, ahol megadták a telep címét és telefonszámát, ahová a kocsimat szállították. Ezután felhívtam az említett telepet (XV. Mélyfúró utca), ahol érdeklõdésemre egy kolléganõ elmondta, hogy személyi igazolvány, forgalmi engedély és 8900 forint szükséges hozzá, hogy visszakapjam az autómat. (Igazából már ez is meglepett, hogy a nem az én hibámból elszálított autóm visszaszolgáltatásáért még nekem kell fizetni.) A hölgytõl azt is megkérdeztem, mikor lehet elmenni az autóért, mire õ többször is megerõsítette, hogy bármikor.

A terápiák lejártával, négy óra után újra taxiba ültem, és elmentem a megadott címre, gyakorlatilag a város legszélére. (3500 forint) A megadott címen azonban csak egy zárt kapu fogadott, egy táblával, miszerint nyitva tartás 10-15 óráig, kérem csengessen. A taxisofõr volt olyan kedves és megértõ, hogy kikapcsolta az órát, amíg megpróbáltunk csengetni - persze eredmény nélkül. Kisvártatva újabb autó tûnt fel - úgy tûnik nem én voltam az egyetlen áldozata a meglepetésszerû autóelszállításoknak.

Szerencsére nálam egy picit jobban informált kárvallottak érkeztek, akik elárulták, hogy van a telepnek egy másik bejárata is. Újra beültem a taxiba, és megkerülve a (nem kis) telepet, további 500 forintért eljutottam egy újabb vaskapuhoz. Itt három rendõr a kapun keresztül (!) elkérte a papírjaimat, elmentek ellenõrizni, (én közben mínusz öt fokban, továbbra is frissen mûtve voltam kénytelen várakozni), majd kisvártatva egyikük visszajött egy csekkel. Ekkor kezdtem egyre idegesebb lenni, egyrészt mert a taxi közben elment, a környéken szántóföldön kívül jóformán semmi nincs, nemhogy posta, és én direkt megkérdeztem a telefonban a hölgyet, mire lesz szükségem, hogy visszakapjam az autómat (amit hangsúlyozom, nem az én hibámból szállítottak el), aki azt azonban elfelejtette közölni, hogy helyben befizetni csak három óráig lehet (amikor is gyakorlatilag még mindenki dolgozik).

Szerencsémre a másik autó utasai felajánlották, hogy elvisznek a legközelebbi postáig - ami több kilométeres távolságban van. Ott negyed órás sorbanállás után befizethettem a kért összeget, majd sorstáraimmal együtt visszahajtottunk a telephez. Ott akkor már csak egy rendõr fogadott minket, aki a szükséges papírokat újra elkérve visszavonult, míg mi továbbra is fagypont alatt várakoztunk a kapun kívül. Bõ tíz perc után megjelent újra a rendõr; végre megkapom az autót - gondoltam. Ekkor - csak ekkor - hívott be az ott felállított bódéba, ahol elõbb még néhány kérdésre kellett (volna) válaszolnom, pl. hogy nyilatkozom-e a személyi jövedelmemrõl. Természetesen nem tettem, hiszen - már bocsánat, de - ehhez a rendõrségnek végképp semmi köze nincs. Végül még azt is szerették volna, hogy elismerjem, hogy az én hibámból szállították el a jármûvet. Természetesen ezt a nonszensz ötletet sem váltottam valóra, helyette jegyzõkönyvbe vetettem, hogy miért nem ismerem el a szabálysértés tényét.

Mindezek után végre tényleg megkaptam az autót, amin találtam is egy felszólító cédulát, amit február 28-án hajnali 2:30-kor (!) helyeztek el rajta. 5:50-kor az autó elszállításra került. Ha ezt filmen látnám, abszurd humornak találnám, így azonban nincs kedvem nevetni rajta.

Az már csak a hab a tortán, hogy minderrõl még egy másolatot sem kaptam, tekintve, hogy a bódéban még telefon sincs, nemhogy fénymásoló.

Kérdezem én, miért nem helyeztek el ideiglenes tájékoztató táblákat a parkolási tilalomról már elõre - gondolom az orosz elnök nem hétfõ éjszaka jelentette be, hogy több száz fõs delegációjával ideutazik. Ahogy utólag megtudtam, hétfõn bemondták ugyan a tévében, de egyrészt én ekkor még elég nagy fájdalmakkal feküdtem, nem sok kedvem volt tévézni, és amúgy sem tudok olyan KRESZ szabályról, hogy a gépjármû tulajdonosoknak kötelezõ lenne minden este híradót nézni, hogy megtudják, jó helyen áll-e az autójuk.

És ha a kivételes helyzet miatti intézkedést még meg is érthetem, azt sehogyan sem, hogy ezért miért nekem kell fizeti, és miért kell a fent leírt kálváriát végigjárnom.

Mindezekért elvárnám, hogy a rendõrség nyilvánosan elnézést kérjen minden autótulajdonostól, akinek hasonló kellemetlenségekben volt része, és a befizetett összeget visszautalja.

(Ezt a levelet a rendõrség illetékes osztályára is elküldtem, kiváncsian várva, hogy mit reagálnak.)