Klapka György a Homár házikedvence. A Nyugatról hazatántorgó mûvészember, Komárom hõs védõjének állítólagos leszármazottjának sikeres üzleti pályafutása irigy sóhajokra késztet. Mikor a számítógépeket szomjúhozta kis hazánk, Klapka számítógépeket importált nagy mennyiségben. Mikor a nyugati autó képezte a vágy titokzatos tárgyát, Klapka máris képezte a maga kis extraprofitját. És a multinacionális mosóporgyártok elleni huszáros-szürreális pere kétségtelenül a rendszerváltás egyik legjobb poénja volt.

A magyar piacra betérõ cégek hatalmas reklámkampánya arra épült, hogy az általuk gyártott mosópormárka földbedöngöli a régi, "hagyományos mosópornak" nevezett tisztítószert. Klapka agyában a fogaskerekek azonnal extra sebességre kapcsoltak: piacra dobta saját mosópormárkáját, a Hagyományos Mosóport, hogy aztán beperelje a multikat hitelrontásért. További lelkes ollócsattogtatásra késztetet, mikor aranydíler minõségében elkövette a világ legbárgyúbb reklámfilmjét.

Most azonban összevonnánk a szemöldökünket, ha volna. Klapka betette a lábát (aranyüzletét) a világ egyik legdrágábbjának számító Váci utcába és magával hozta legendás vizuális nyomorát. Saját interpretációjában az eleganciát a Havanna-lakótelepi vegyeskereskedés és a kínai piac környékén árulják, figyelemfelkeltés költségkímélõen és slusszpász. Olcsóóóó cipõõõõõ, egy ezer, sok nyocszááááz. Jelen esetben: hé, mutter, ke' occsó arany? A ház falait belepõ reklámtáblák a városképért felelõs illetékes elvtársak/úrak szemét a jelek szerint nem bántják, welcome to Westbalkan, a vizuális környezetszennyezésbe még senki sem halt bele. És ha igen, akkor mi van?

(Update: informátoraink szerint esténként leszedik a táblákat az alkalmazottak – vélhetõleg a homályban végzik ellenõrzõkörútjukat városunk fura urai. Esetleg attól tartanak a boltosok, hogy valaki ellopja õket…).