A Homár frusztrált. Teller Ede megajándékozta a szenvedõ emberiséget a hidrogénbombával, de szülõhazájának még egy nyavalyás atombombája sincsen. Pedig birtokában jó eséllyel visszaszerezhetnénk akár Etelközt is. Persze itt van nekünk Paks, ami legalább ugyanannyira veszélyes, de mégsem vennének komolyan a sógorok, ha egy lelkes magyar delegáció azzal kopogtatna az osztrák Külügyminisztériumban: figyú, ha nem kapjuk vissza Burgenlandot, felrobbantjuk Paksot. És mivel amúgy is kampányidõszak van, mi is elõrukkolunk egy ígérettel: szavazzatok a Homárra és bütykölünk nektek egy fájintos atomfegyvert. Végre egyenrangúak leszünk Izraellel és Észak-Koréával! Miért csak a jenkiké legyen az élvezet? Atombombát Mindenkinek!

És itt van a másik nemzeti sérelmünk, a pizza. Miközben a pizzát rágcsáló világ az olaszokat dicsérgeti, elsiklanak azon tény fölött, hogy az is magyar találmány.

Itt a bizonyíték: a Töki Pompos, mellyel elõször a Vörösmarty téri kirakodóvásáron találkoztunk potom 500 forintosért.

Recept: egyszerû, mint a szegény olasz találmánya, a pizza. Fogj egy pompost (langalló, langali, bodag, bukti, vakarék, ami régebben kenyérsütésbõl megmaradt tésztából készítettek) és ízesítsd azzal, ami éppen adódik. Lilahagyma, sajt, fokhagyma, szalonna, tejföl vagy akár baromfizsír, de kérésünkre vegetáriánus változattal is megörvendeztettek. Mint megtudtuk, ”az étel igazi zamatát az élõtûz és az akácfa füstje adja meg”, a mûtárgyat a helyszínen sütik tapasztott kemencében. Finom, mint az elsõ koitusz.