Rendhagyó módon következzen egy pozitív történet, amire nincs magyarázat. A Homár a maga részérõl egy ördögi tudatmódosítóra gyanakszik, ami az idõérzék teljes megsemmisülése után gyermeki áhitatba és szájtátott szemlélõdésbe taszajtotta Lászlót:

Jó magyar szokásunkat megszakítva (mármint hogy csak negatívumokat olvasunk, és erre élvezünk :P), íme egy sztori, melybõl jól jöttem ki. Hogy, hogy nem, egyik este (inkább éjszaka talán) lelopták a villanyóránk alól az automata biztosítékot. (társasház, 4 lakás az emelten, villanyórákhoz kb 4,5 mp alatt hozzá lehet férni). Ki a f*szom olyan bátor h feszültség alatt szétszereli a biztosítékot (ami egyébként kb 500 Ft), a plombát letépi (és elviszi magával), majd a kilógó két drótot összecsavarja?

Ez utóbbit gondolom azon okból, nehogy észrevegyük, hogy valami történt. Észrevettük, mivel sikerült az egyik drótot mûanyagostól odafogni, ami persze megolvadt, és így néha kimaradt az áram, villogtak az izzók. Napközben idõ hiányában nem sikerült betelefonálni az ELMÛ-höz. 6ig melózom … 6:10, hazaértem. Kb. 6:15kor sikerült bejelentenem a kék számukon, hogy eltûnt blabla. Csodálkozott is a Hölgy, viszont felettébb kedves volt, és mondta, hogy kiküldi a szerelõket. Na.. annyira szép volt a naplemente, és a Hölgy hangja, hogy el is felejtettem megkérdezni mikor érnek ki a szerelõk. Vissza már nem hívtam.

Mit tesz… kb 20 perc múlva csengetnek... odaértek a villamosmûvek szakemberei. Csodálkoztak, jegyzõkönyveztek, bekötöttek, aláírtam. Még talán 19:00 sem volt és már minden a régi állapotába került vissza. Egy jó pont az ELMÛnek.