Kontra-rekontra: most még az eddigieknél is jobb Homárnak lenni. Elõször közöltük Naiv Ügyfél levelét, akit kidobtak a Divex sportboltból. Utána a Divex válaszát, miszerint Naiv Ügyfél elõbb lopni próbált. Most pedig jön a viszontválasz: Naiv Ügyfél elmondja, hogy egyáltalán nem lopott, viszont nehezen érthetõ brutalitás érte, egy beszólást követõen.

Üdv!

Érdeklõdve olvasom Gasztonyi Ádám lejárató levelét a Homár hasábjain. Sajnos több pontban valótlan információt közöl. Nem feltételezem róla, hogy hazudik, csak azt látom, hogy próbálja menteni a cég hírnevét. Nem mondok véleményt a cégrõl, sõt a budaörsi áruházról sem. Ki-ki ítélje meg maga.

Akit érdekel, alább elolvashatja a teljes történetet.

Aznap kétszer jártam e kétes hírû áruházban. Elsõ utam során fölpróbáltam egy cipõt (persze nem azt, ami a képen látható), és mint gyakorlott vásárló, sétálni kezdtem vele az áruházban. Elsõre minden cipõ szokatlan, csak 10 perc séta után lehet sejteni, hogy megfelel-e az elvárásoknak. A régi cipõt AZ ÖLTÖZÕFÜLKÉBEN hagytam, remélve, hogy nem viszik el (ugyanis jó állapotú Columbia Sawtooth cipõ volt). Cipõkötéskor a földre esett a pulóverem nyakába akasztott napszemüvegem, ezért fölakasztottam az öltözõbeli fogasra. Sétám során az ingek, nadrágok, bicskák tanulmányozása után eljutottam az ingyenes termékkatalógusokhoz, de amint a közelükbe értem, sípolni kezdett a rendszer. Nem figyeltem rá, hogy a védõvonalon kívül helyezték el a vásárlást segítõ anyagokat - igaz, a képekrõl most már látom, hogy több pultot hátulról megkerülve belülrõl is elérhettem volna õket. A ellemetlenségért én kérek elnézést.

A sípolás megijesztett. Rögtön kapcsoltam, hogy ez bizony a cipõ miatt van. Odajött az õr. Elnézést kértem tõle, MEGMUTATTAM A CIPÕT (természetesen RAJTA VOLT A LOPÁSGÁTLÓ szürke izé). Ismétlem, nincs "titok", kedves Gasztonyi Ádám: RAJTA VOLT A LOPÁSGÁTLÓ. Az öltözõfülke felé újból elnézést kértem az õrtõl, megmutattam neki a FÜLKÉBEN a saját cipõmet, mire õ MEGNYUGODOTT, HOGY KÍSÉRLET SEM TÖRTÉNT LOPÁSRA, a tévedést nyugtázva elégedetten távozott. Mivel a cipõ kicsi volt, és már nem volt belõle jó méret, lemondtam a vásárlásról. Visszavettem a saját cipõmet (jó állapotú Columbia Sawtooth), a próbacipõt a dobozába raktam, megkerestem a helyét a polcon (nehéz volt, mert utolsó darabként nem volt mihez hasonlítani). basszus, most jövök rá: ha nem lett volna rajta szürkeizé, mert utolsó darab, mit varrtak volna a nyakamba??)

Kifelé menet az õr megkérdezte, hogy visszaraktam-e a helyére, mondtam, hogy igen, és távoztam. Az eladó megvetõen végigmért (ezek után nem volt kedvem prospektust lapozgatni), de nem szólt semmit.

Kedves Olvasók! Az ügyet itt lezártnak tekintettem. Sajnos a java ezután következett.

Hazafelé azon emésztettem magam, hogy így meggyanúsítottak, ezért már jócskán eltávolodtam az üzlettõl, amikor észrevettem, hogy a napszemüveg nem lóg a nyakamban. Ááááh, de ciki: ott maradt AZ ÖLTÖZÕFÜLKE FOGASÁN. (Gasztonyi úr! Ki hagy napszemüveget a PÉNZTÁRNÁL??) 10 ezer forintomba került, nem akartam otthagyni. Visszafordultam, irány a bolt. A bejáratnál szóltam az õrnek (ez egy másik õr), hogy bent maradt a napszemcsim, és kezdtem bepakolni az értékmegõrzõbe. Rám szólt, hogy menjek csak be, ne pakoljak le. Bementem. Egyenesen az öltözõfülkéhez. Hála az égnek, ott volt a fogason. Nagyszerû.

Mentem rögtön a kijárathoz, az õr sem akadékoskodott (miért tette volna, szóltak neki, hogy bemehetek táskával), erre beszól az eladó. Megálltam, visszafordultam, és visszakérdeztem: tessék? Az eladó nézett a vakvilágba, nem akart rólam tudomást venni. Odajött egy szürke inges fazon (Gasztonyi Ádám??), és emelt hangon közölte, hogy elege van, nem akar ott látni. Ez nagyon rosszul esett. Kérdeztem, hogy miért mondja ezt, és miért így, de erre nem volt hajlandó válaszolni. Kértem a vásárlók könyvét, erre megragadott az õr, és a szürke inges utasítására, az õ segítségével ketten kidobtak az ajtón.

Döbbenetemben azt sem tudtam, mihez kezdjek. Fölhívtam egy barátomat, és elmondtam neki, hogy mi történt. Azt javasolta, menjek be ismét, és írjak a panaszkönyvbe. Közben kijött az eladó cigarettázni. Udvariasan megszólítottam, és arról kérdeztem, hogy szerinte jogszerû-e, ami történt. A szürke inges utána jött, és megparancsolta neki, hogy ne beszéljen velem, inkább menjen be. A bejáratnál lévõ õrnek pedig megparancsolta, hogy ne engedjen be.

A VÁSÁRLÓK KÖNYVÉHEZ annyit: már több, mint 80.000 Ft-ot hagytam a divex-ben, cipõt, szandált, inget, pólót náluk vásároltam. Gasztonyi Ádám talán új, és ezért nem emlékezett rám (én se emlékeztem rá - ha õ a szürke inges fazon). Mellesleg PANASZKÖNYVNEK is hívják azt a könyvet, hogy ne lehessen csak úgy kidobni az üzletbõl azokat, akik éppen nem vásárolnak semmit.

A névtelenséghez: TÖBBSZÖR KÉRDEZTEM A SZÜRKE INGES NEVÉT, sõt az õr nevét is, de egyikük sem volt hajlandó megmondani. Nem viseltek kitûzõt sem. Fölmerül a gyanú, hogy a szürke inges (Gasztonyi Ádám??) egyáltalán nem biztonsági õr, így akkor sem mondhatná, hogy jogosan járt el, ha biztonsági okokból dobott volna ki. De az ok mégcsak nem is biztonsági...

A történet vége: egy pesti kis túraboltban 23.990 Ft-ért vásároltam egy kiváló Merrell cipõt.