Azon a kedves olvasóink számára, akik szerint csak a Nemzeti Biliben levõ szar kavarásához értünk, itt egy kedves esti mese, amely korhatár nélkül olvasható.

Tavaly, a Ferencvárosi Ünnepi Játékok alkalmával tévedtünk a Bakáts térre, egy olasz nyelvû operahaknira, hogy meglehetõsen kezdetleges nyelvtudásunkat teszteljük. A Tosca (nem a gépzenei társulat) volt mûsorra tûzve, aminek a történetét valszeg minden kedves homárista ismeri. Zanzásítva: adva van egy Cavaradossi nevû izgága festõ, aki a fennálló törvényes rendet támadja, de elnyeri méltó büntetését, sortûzre ítélik. Tosca nevû nõje megmenthetné, ha egy csekély szívességet tenne a Scarpia nevû rendõrfõnöknek, de a gaz terroristanõ dalra fakad és leszúrja a legitim hatalom képviselõjét. Ennél a pontnál eléggé el nem ítélhetõ módon és nagyon röhögtünk, mert számunkra érthetetlen volt, hogy egy meglehetõsen érett (sõt túlérett) hölgy, sok-sok fölös kilóval a hátsóján, a helyett, hogy örvendezne a soron kívüli kufircnak, miért folyamodik ilyen radikális konyhakéshez. A nézõk biztatására idõ elõtt távoztunk, és mivel a rasztafari edzésbõl kifolyólag igencsak megehültünk, betértünk a közeli Tompa utcában levõ két giroszos boltocska közül az egyikbe, amit azóta sem bánunk.

Finom, nagyon finom, eltalált ízek, laza kiszolgálás, szerintünk az egyik legjobb a témában, simán alázza a nagyra nõtt Három Testvért. Természetesen (!) semmi köze az igazi giroszhoz/swarmához, természetesen a helyi mutációt kapjuk, mivel itt is csirke, illetve pulykahúst csomagolnak a lepénybe. Kedves olvasóink bizonyára megütköznek azon, hogy az eredeti girosz birkahúsból készül, de hát ez van, Mitteleurópa, tessék a térképre nézni, teccettek volna forradalmat csinálni, valamint a bojlercsirketermelés olcsóbb a bárányénál. Szerencsésföldi halandóként sikerült sok-sok országban giroszt tesztelni, felelõsségünk teljes tudatában kijelentjük, hogy a Fufu Fatinak a siralmas alapanyag ellenére sincsen oka szégyenkezni, megkapta a második helyezést nem hivatalos ranglistánkon.

[A legjobb swarmát (figyelem, izraeli propaganda következik) Tel-Avivban, a jemeni negyed melletti Karmel sukon ettük. Hatalmas adag húshoz a fogyasztó legalább tíz négyzetméternyi zöldség közül válogathatott magának, sõt a bunkóbbak (pl. én) akár kétszer is pakoltak maguknak. Némiképp árnyalja a képet swarma-ügyileg, hogy a legrosszabbat is Tel-Avivban ettük, egy kihalt shabbatkor: három napra olyan betegek lettünk, hogy fosás és hányás közben antiszemita megjegyzésekre ragadtattuk magunkat, ami az izraeli helyszínt tekintve legalábbis meggondolatlan cselekedet volt.]

Visszatérve a Fufu Fatihoz. A girosz csupán 400 forint és a baklava (130 ft), valamint a dolma (50 ft) is megéri a pénzt. Az x-ik sör magasságában már több ízben sikeresen eltársalogtunk pináról, idõjárásról és más baloldali értékekrõl a (hangsúlyozottan) kurd tulajékkal, és miután megcsillogtattuk a kurd kérdésben való tájékozottságunkat, annyira megpakolják a giroszunkat, hogy egy része mindig a ruházaton végzi. Könnyû így törzsvendégeket szerezni.

Egy bibi azonban van. Nemrég Mirci nevû olvasónkkal tértünk be, szerénységünk igen elfáradva, a zombirészegség állapotában. A genyó kurd hát nem felírta Mirci szalvétájára a telefonszámát?!