Van egy ország és egy klub ahol egy eurós betétdíjat számolnak fel a mûanyag szuvenírpoharakra, amiben ingyen adnak szódát és visszaadják az árát, ha mégsem viszi el a T. vendég. Van egy másik ország és egy másik klub, ahol száz forintot számolnak fel a söröskorsókra, amit nem adnak vissza, hanem begyûjtik az asztalokról a poharakat, amiket amúgy elvinni sem lehet:

Barátaimmal szolid italozgatást követõen úgy határoztunk, hogy megfáradt végtagjainkat megmozgatandó elsétálunk a pécsi sörházba mulatozni. A 800 Huf-os belépõ még nem vágott senkit hanyatt, hozzá ruhatár 100 huf/ruha ár se a sör meg barátságos és iható 300 ft/korsó áron. Kértünk is azon nyomba 3-at a pultos lány meg adta is szépen üvegkorsóban. Fizetni már 1200-at kellett, mert mind megtudtuk, "a kulturált szórakozás kedvéért" 100 huf betét van minden pohárra, korsóra, köpõcsészére, hogy reggel az embernek ne az üveghegyen kelljen átmásznia négykézláb.

Ez eddig mind szép és okos szokás, csak volt némi hátulütõje. Nem tudom hogy van vele más, de én pl szeretek serembõl kortyolgatni 2 szám végigtrappolása között, ezért asztalunkon hagytuk innivalónkat és elkezdtünk tõle 2 méterre táncolni. 2 perc múlva arra tévedt egy inteligens egyetemista, aki már tette is volna magáévá 3 féliglévõ korsónkat némi tandíjkiegészítés gondolva a mókát. Odamentem, megkértem, hogy ne tegye mert én is pénzbõl élek, okos volt megértette, elnézést kért visszarakta eloldalgott.

Ezzel nincs is baj, kiituk gyorsan, de nem cseréltük vissza mert addigra a cimbi jött a következõ körrel. A baj az, hogy 2 perc mulva jött egy arc tálcával(!) sörházas pólóban (!) egy fiatalember aki már vitte is a korsóinkat. Utánaszóltam, hogy visszahozza-e a pénzünket hamár a korsónk elviszi, erre majdnem pofánröhögött. Én korsóim visszavettem, és megkértem hogy arról az asztalról ne vigye el. Aztán 1 óra mulva már csak azt láttam a táncparketrõl, hogy tálcás barátunk sétál el a poharainkkal.

Késöbb megkérdeztem a pultost, hogy lehet-e ugy kérni üvegpoharat, hogy nincs betét, hamár cimbije fojton visszaszedi. Azt mondta nincs, azért van a müanyagpohár. Kérdeztem vissza adja-e pénzünk azt mondta nem. Nem volt már kedvem panaszkönyvezni, meg harcolni, úgyhogy inkább mentünk haza. Innentõl már csak pár kérdésem van:

1.) Vigyem folyton magammal piám a parkettra, hogy néhány rokkzenére végiglocsoljam a népet, vagy 2.) Egész este asztalomra koncentrálva lötyögjek, miközben azt várom, kit kell képen verni, vagy 3.) Termeljük a müanyaghulladékot, és igyunk müanyagpohárból, kuncsorogva a pult mögött sorakozó üvegárura. 4.) Ha már kifizetem a korsót miért akar képenverni a biztonsági õr amikor haza akarom vinnni? 5.) Naponta hány tízezer forintot huznak le a kedves vendégektõl, ily pofátlan és törvénytelen módon?