Ha nem a potrohunkat vakarnánk egész nap a légkondiban, nem maradna lelkes Olvasóinknak semmi felfedeznivaló, nemigaz? Jürgen megtalálta a nap, de lehet, hogy a hét legundorítóbb termékét, úgyhogy vendégünk egy pohár mikrózott gumicukorra!

A Homár rendszeres olvasója lévén már láttam néhány gyomorfogató vagy csak megbotránkoztató terméket a postok között. A minap magam is bele botlottam egy az elõzõ kategóriák bármelyikébe bele illõ édességbe, egy madárpók figurába. Mikor kifizettem érte a 250 Ft-os fogyasztói árat, egyszerre kavargott bennem a tényfeltárás vágya és az undor érzése.

Gyorsan felismertem, hogy az édesség ez esetben a pók potrohából fog kijönni, de azt akkor még nem sejtettem, hogy a feje leszakítása után a nyakán át csöpög majd...

Állagát tekintve hígabb, mint amire számítottam. Ha ez a kedves madárpók nem éppen támadó állásban állna, hanem leszegett fejjel, akkor talán magától kifolyna a lötty. Miután csepegtettem az asztalra a kívánatosnak a legnagyobb jóindulattal sem mondható nedûbõl, kedves barátom, aki a boncolást élõben nézte végig, gyermeki mohósággal csapott le és mártotta bele mutatóujját a testnedv imitátumba.

Elmondása szerint önmagában nem állja meg a helyét, mint édesség, mert ahhoz túlságosan is édes és savanyú egyszerre. Õ inkább kiegészítõként ajánlaná más nassolni valóhoz. Lehetne bele tunkolni például ropogós hernyó utánzatot... Ha jobban bele gondolok, jogos a felvetés, miszerint rá kell önteni valamire a lét, hiszen el nem tudom képzelni, hogy a számba tegyem a "vérzõ" nyakát és a püffedt potrohát megnyomva szívjam át a pirosas cuccot... [egy ilyen fotót, most! - jackyll]

Címkéje tanúsága szerint a gyártója spanyol. Feléjük talán elfogadottabb az ízeltlábúak fogyasztása. Egyébként a cég honlapja alapján õk gyártják az ehetõ papír és toll édesség kombinációt is. Innováció a köbön...