Ritka, de nem példátlan dolog a tökéletességgel találkozni, a Homárnak legutóbb a napokban, Törökországban, közelebbrõl Olymposban sikerült. A tökéletesség egy üdítõs dobozból folyt ki: a Tamek cég meggynektárjáról van szó, ami meglepõ trükkel próbál meghatni: pont olyan, mintha a dobozba facsartak volna pár kiló meggyet.

A dolog ugye nem magától értetõdõ. A legtöbb kapható alma-, szõlõ-, õszibarack-, málna- és meggylé a legkevésbé sem olyan ízû, mintha az adott gyümölcsöket megzúznánk és meginnánk a kicsorgó végeredményt.

A nagymamám mindig is tett el meggybort, úgyhogy van összehasonlítási alapom: ez olyan, bár nem pont ugyanaz, mintha magyar meggybõl facsarták volna. A több és forróbb napsütéstõl édesebb és egy csipetnyit még aromásabb, de közben benne van az a fanyar-kéjes kettõsség, amirõl zöldség-gyümölcs-nacionalistaként azt hittem, csakis magyar meggynél képzelhetõ el.

A Tamek legalább akkora reveláció, mint annak idején a Spring gyümölcslevei voltak. Viszont fogalmunk sincs arról, hogy kapható-e bárhol Magyarországon. Aki látta itthon, kérjük azonnal írjon a Homárnak!

Kipróbáltuk a Plus sorozatba tartozó pirosszõlõ-levet is, ami a 35 százalékos nektár után már 100 százalékos – sûrítménybõl higított, mégis kellemes cucc. Mivel valószínûleg nincs telenyomva ízfokozókkal, nem mellbevágó benne az úgynevezett pirosszõlõ-aroma, de éppen ettõl szerethetõ. Édesnek ez is édes, dehát a kisázsiai napsütés nem tréfál. Ötbõl mondjuk erõs négyes.

A narancs-gránátalma dzsúz viszont csillagos ötös, a könnyû, halványpiros, édes-fanyar lé többször keltette életre az izzó kövek között gyerekkocsit cipelõ, egyre vörösebb Homárt.