A számos, még a Homáron is megénekelt precedens ellenére az emberek idõrõl idõre beszopják a múzeumokba szervezett tánczenei eseményeket. Néhány dolgot örökérvényû igazságként leszögethetünk az elkövetkezõ generációknak: minden múzeum szarul szól, mert túl nagy a tér és a legtöbb szervezõ a hangon is képes spórolni (az állványozás drága mulatság). Minthogy túl nagy a tér és a légkondi párszáz lézengõ emberre van kalibrálva, nem párezerre, durva testhõmérséklet emelkedéssel és fokozott izzadással jár bármilyen anyag fogyasztása nélkül. Nyilvánvaló továbbá, hogy aki múzeumba szervez partit, a hely sznobmágnes-jellegét használja tömegvonzásra, ezért garantált a rendelkezésre álló (hasznos) tér - ahol a zene szól - túltöltése. A túltöltött helyen szinte biztos, hogy kevés lesz a büfé, a vécé és a ruhatár, tehát kábé minden szopó. Na, de jöjjön akkor egy konkrét példa a hétvégérõl:

Körülbelül 2-3 hete találkoztunk a reklámmal, hogy június 10-én sok európai és amerikai helyszín mellett kis hazánkba - méghozzá a Mûcsarnokba - is eljut a Nokia szervezésében a fergeteges buli (Nokia Trends). Mivel a zenei felhozatal igen jónak tûnt, meg hát naivan gondoltuk, milyen hangulatos lesz a helyszín is, gyorsan meg is vettük elõvételben a jegyet és nagyon készültünk a jónak ígérkezõ bulira. Ami egészen addig ígérkezett jónak, míg oda nem értünk a Mûcsarnok elé. Akkor kellett volna visszafordulni, dehát mi megvettük a jegyet elõre...

- A fõbejárat elõtt kb. 200 ember várakozott. Gondoltuk mi hamar bejutunk (az elõvételes jegy, ugye) és megkérdeztünk egy biztonságit, hogy mi mehetünk-e. A válasz: nem, mert nem számít, hogy nekünk már van jegy, sorba kell állni. Hát kissé elcsüggedve beálltunk a kígyózó sorba és úgy 15-20 perc várakozás után közölték, hogy akinek van jegye, bemehet az oldalsó bejáraton. Hurrá. Átmentünk hát oda. Újabb 10-15 perc várakozás és már bent is vagyunk.

- Az elsõ biztonsági õrnek kérdés: merre van a ruhatár? Bizt. õr: az lent van, de már megtelt (mivel éjszaka mentünk és hajnalban jöttünk haza, mindannyiunknál volt kiskabát, esernyõ, pulcsi). Újabb kérdésem: esetleg máshol van? Válasz: Igen, fönt is van egy. Kb. 15 perc alatt átjutottunk A-ból B-be (hihetetlen nagy tömeg volt és ugye szûk kis folyosók...), ott közölték, hogy itt fent nincs ruhatár, csak lent, de az már megtelt. Hát oké. Kicsit dühített ugyan, hogy a karomban egy csomó ruhával kell táncolnom és közlekednem, de oké.

- Mivel eléggé megszomjaztunk, beálltam a sorba, ami a standokhoz várt. Úgy 10 perc után sikerült is megérintenem a pultot, ezután további 20 perccel meg is rendelhettem a söröket. Mondjuk negyedóra után már a sírás folytogatott, de egész éjszaka nem lehet nem inni egy kortyot sem, mert kiszáradunk:)

- Ezen megpróbáltatások után bementünk az egyik terembe és a sör mellé gyújtottunk volna rá (jó, tudom Homár, titeket ez nem igzat, mert utáljátok a cigit, de akkor is!), mire hirtelen a tömeg közepén ott terem egy újabb bizt.õr, cigit kitépi egyik barát szájából, földön eltapossa és vörös fejjel üvölti, hogy itt nem lehet dohányozni. (ezt semmilyen figyelmeztetõ tábla nem jeleze, így ez már a megrázkódtatások csúcsa volt a társaságunknak) Kérdésem, hogy és akkor esetleg valahol lehet? Persze, lent egy kis teremben, meg kint.

- Akkor irány le cigizni, plusz ott a mellékhelyiség is, meg a megtelt ruhatár (az épület legjobb része:)). Na ott a következõ látvány tárult elénk: az épületben itt van az egyetlen mellékhelyiség. Arra a többezer emberre, aki eljött bulizni - tehát min. negyedórás a sorbaállás. Még egy jó dolog: itt tömörül több száz dohányos, erre sem ajtó, sem ablak, sem semmiféle szellõzés... Én bírom a cigifüstöt, de itt mintha ez lett volna a cél, hogy a dohányosok megöljék egymást... Pedig ahogy láttam, többen voltak a vendégek között a dohányzók, mint a nemdohányzók.

- Ez már mind elég volt arra, hogy nagyon szarul érezzük magunkat, de azért gondoltunk megpróbáljuk élvezni a zenét. Na most a teremben - lévén hogy az az emberek számához képest meglehetõsen kicsi - úgy álltunk, mint a heringek, jobbról-balról egyfolytában tapostak, leöntöttek, ránk izzadtak, szóval tánc szóba sem jöhetett. Ezen kívül még az amúgy igen jó zenét sem lehetett élvezni, mert annyira rosszul szólt, hogy a leglepusztultabb tanyasi diszkóban is jobb lehet a hangzás. Visszhangzott, rezonált, plusz a 2 külön zenei irányzatú terem között hiába volt 2 terem szünet, az egyik ajtajában még hallani lehetett a másikat. Így összefolyva a kettõ elég érdekes egyveleget alkotott.

Ezek után hanyatt homlok rohantunk haza, de azért még egy új infóval gazdagodtunk a még 3 körül is sorban állóktól: õket már nem engedik be, mert hogy elfogyott a jegy, de ha a telefonjukon aktiválják a bluetooth-t, akkor ott kapnak majd egy kódot és azzal bemehetnek. Amúgy nem. Szóval akinek nincs bluetooth-ja, az rohadjon meg, annak a pénze nem kell a Nokiának.

Röviden és tömören ilyen szervezetlen buliban még életemben nem voltam (pedig elég sûrûn járok mindenfele) és nem értem, miért kellett a Mûcsarnokot választani helyszínnek, ha egyszer azt ennyire nem lehet "felkészíteni" egy bulira.