Már a Homáron is említettük az Alitalia sajátságos üdültetési szolgáltatását, amit nem szoktak sehova kiírni, de megtörténik újra és újra. Múltkor egy csoportot tüntettek el csomagostul, Péter történetébõl azonban kiderül, hogy nem válogatósak, gyengébb napokon beérik magányos áldozatokkal is:

Üzleti ügyben Barcelonába kellett utaznom, kedd kora reggeli program-kezdettel. Örültem neki, mert még sosem jártam ott, így egy nappal elõtte, hétfõ reggel akartam utazni. Mivel nincs közvetlen járat, ezért átszállással kellett mennem, lehetett választani, hogy Alitalia, milánói átszállás, vagy Lufthansa, müncheni átszállás. Az Alitaliát választottam, mert elvileg egy órával korábban értem volna Barcelonába. Gép indulás hivatalosan 7.05, de figyelmeztetett az utazási irodás, hogy célszerû jóval korábban kimenni a reptérre, mert nagyon túlfoglalják mindig. kimentem hát negyed 6-ra, amikor is az utolsók között checkoltam be.

A gép egy óra késéssel indult Ferihegyrõl, mûszaki problémák miatt, így természetesen lekéstem a csatlakozást Milánóban. Egyébként úgy, hogy a Barcelonai járat még mintegy egy órát állt a kifutón, csak már lezárták.

Kérdésemre, hogy akkor mi van, udvariasan mondták, hogy semmi baj (nekik), mindössze 8 órát kell várni itt a repülõtéren, a késõ délutáni géppel eljuttatnak Barcelonába. Idõközben azonban megtudakoltam, hogy van egy jóval korábbi járat is, csak az nem Alitalia. Hosszas veszekedés után (miközben például kijelentettek, hogy nem, nem adnak papírt arról, hogy nem raknak fel a másik járatra, mert semmilyen papírt nem adhatnak ki!!) , végül hajlandóak lettek volna azzal elvinni, de mivel kiderült, hogy van csomagom feladva, ezért nem lehet, csak Alitalia.

Miután így 8 órát vártam a szórakoztató milánói repülõtéren, (ahol nem lehet dohányozni!) , és a délutáni gép egy újabb órás késéssel elindult, sikerült megérkeznem Barcelonába délelõtt 11 helyett este 8 kor, ám, ekkor derült ki, hogy elvesztették a csomagomat. Ezt már fásultan fogadtam, békésen beálltam az Alitalia elveszett csomagkeresõ sorába, ahol mintegy másfél óra után sorra kerültem. (más légitársaságoknál nem volt sor...). Végül is beértem a városba úgy 11 körül, halál fáradtan, csomag, tiszta ruha, fogkefe, borotva, stb. nélkül. Szerencsére legalább másnap reggel találtam nyitva tartó boltot, így tudtam venni inget meg fogkefét. Aznap este kellett is hazajönnöm, így - bár a gép nem késte le a Milánói csatlakozást - némi kis késés miatt 10 óra helyett hajnali negyed kettõkor már hipp-hopp le is szálltunk Ferihegyen. A csomagomban volt néhány dolog amira szükségem volt, ezért sûrün telefonálgattam érte, de nem volt gond, mert 4 nappal késõbb, Budapeseten átvehettem. Ami el tudott benne törni, az eltörött, ami el tudott szakadni, az elszakadt. Miután az utazási irodában elmeséltem a történteket, a repülõjegy-foglaló hölgy azt kérdezte: jajj, dehát miért Alitaliát választott? nem tudta, hogy azok mindig ezt csinálják?