Mi kell ahhoz, hogy egy fogyasztó direkt kis d-vel írja a Déli pályaudvar nevét? Valami sokkoló nyilván. Mondjuk egy 4 óra 20 perces vonatút Budapesttõl Siófokig, 130 fokban. Levélírónk, ficcs speciel megérdemelte, mert álfiatalos manírból bringát akart vinni egy MÁV-vonaton. Muhaha, úgy kell neki!

Július 7-e olyan kulcsélményeket rejtegetett számomra, amelyek tükrében, azóta kicsit piszkoskékben látom a világot. Óriási ötletem támadt: menjünk le a Balatonra vonattal, + vigyünk bicikli, mert az annyira fiatalos. Akkor még nem sejtettem, hogy ezt az élményeimet valószínûleg nem fogom tudni megosztani a még nemlétezõ gyermekeimmel, mert matematikailag lehetetlen, hogy az utazás miatti stressz következtében beálló várható élettartam-csökkenésem, lehetõvé teszi, hogy gyermekeim beszélni tudjanak, amikor én az örök pályaudvarokra költözöm. Budapest-Siófok, papíron 2 óra 10 perc. Amikor ebbõl bõ egyet a déliben (csak azért is kis betû) töltöttünk, anélkül, hogy a vonat megmozdult volna, már sejtettem, hogy az utazás végére a hivatalos indulás elõtt vásárolt pizza-szeleteket újra kell majd melegítenem a mûbõr üléseken. Mivel szemfülesek voltunk, direkt olyan vonatra vettünk jegyet, amin van kerékpárszállító. Ez a gyakorlatban négy darab horgot jelentett az utolsó kocsi peronján, amibõl kettõ le volt törve. Gondolom, arra számítanak, hogy akinek van kerékpárja, az úgy is avval megy, mit kényelmeskedik. Másnap unokatestvérem az általunk teljesített 4 óra 20 perces vonatutat 5 óra alatt abszolválta kerékpárral. A vasút vaslogikája! Két óra elteltével megérkeztünk Érdre. Ott a sárga buszok látványa sok utasban olyan ellenállhatatlan vágyat keltett otthona iránt (hmm, hûvös pecó, meccs visszanézés videóról harmadszorra) hogy félig öntudatlan állapotban kimásztak az idõközben 130 fokra hevült vasúti kocsikból, és felszálltak az elsõ hazafelé tartó konkurenciajáratra. Vicces volt, hogy kb. 6-7 be nem tervezett megállónk lehetett, de még véletlenül se lakott terülteten. Nehogy már vizet tudjunk venni, esetleg egy sört. Amúgy se mert senki leszállni, mert még a déliben alaposan megleckéztették a fegyelmezetlen utasokat, ugyanis aki le merészelt szállni, és nem figyelte a vonatot árgus szemmel, az eléggé lemaradt, mivel egyszer csak gondolt egyet az, akinek ilyen gondolatai lehetnek, és mindenféle jelzés nélkül padlógázzal elindította a vonatot. Azon gondolkodtam, hogy milyen lehet 1 óra 15 perces várakozás után lekésni a vonatot, úgy hogy már a harmadik órádat töltöd a pályaudvaron. Arra is jutott idõnk, hogy végighallgassunk egy bácsit, aki lelkesen ecsetelte, hogy ne aggódjunk õ tavaly pontosan húsz óra alatt jutott el a Délibõl Keszthelyre. Akkor inkább gyalog! Arról egy szót se, hogy mennyire gusztustalanul koszos az egész, hogy nappal megy a világítás, azért, hogy éjszakára kiégjen, hogy 3 rókába fájt, és hogy senkinek egy szót se szóltak arról, hogy 40 év felett jelentõs egészségügyi kockázatot jelent vonattal leutazni Budapestrõl Siófokra. Szevasztok, ficcs