Amikor már éppen elfásulnánk a gépies teszkógyalázástól, mindig jön egy üde, váratlan hír, ami visszaadja az egész értelmét. Most hétfõn Németh István volt a megmentõnk, aki citromléért ment a Tescóba, aztán kezet akart mosni. Az ehhez kiírt használati utasítás a gondolatok egész áradatát indította el bennünk. Ha feltételezzük, hogy a magyar emberek olyan kretének, ahogy a Tesco gondolja, akkor miért ne lehetne utasítások formájában Tesco Gazdaságos Fenéktörlés, Tesco Gazdaságos Orrszõrvágás és a többi? Olvassa el István levelét és álmélkodjon!

T. Homár

Azt hittem kimerült a Tesco arzenál, és már mindent láttam, de nem: Itt a Tesco gazdaságos kézmosás.

A minap épp kocsimosásból hazaindulva, kedvesem telefonon jelezte, hogy igény lenne otthon némi citromlére, amely persze mindenütt kapható, de mivel vasárnap volt, így - az egyébként útba esõ - Tesco-ba vettem az irányt.

Megérkezvén elsõ dolgom az volt, hogy felkerestem a mosdót, amely elsõ pillantásra megfelelt a magyar higiéniai követelményeknek, tehát megpróbáltam kezet mosni, és ekkor láttam meg a falon a döbbenetes feliratot, amely valószínûleg azok számára készült, akik még nem mostak kezet soha életükben.

(Azok viszont nem biztos, hogy tudnak olvasni - hehe) Sajnos telefonommal fotóztam, ezt azért elküldöm, de le is írom, mert ez olyan élményt okozott nekem, hogy rögtön kezet mostam vagy kétszer.

Szóval a felirat - Tesco jelzésû papíron - a következõ volt:

1. Nedvesítse meg a kezét 2. Nyomjon a kezére egy vagy két adagnyi szert az adagolóból 3. Mossa meg a kezét langyos vízzel 4. Öblítse le vízzel, majd alaposan törölje szárazra.

Ehhez talán nem is kell kommentár, de lássuk csak:

1. Igen, a nedves kéz az fontos egy kéztisztításnál 2. Akár két adagnyit is nyomhatok! Ez már több mint nagylelkûség! 3. Nem találtam langyos vizet, mind a hat csapból hideg víz jött! 4. Gondolom a gyengébbek keresnék, hogy mivel is öblíthetnék le szappanos kezüket, lelki szemeim látják a gázolajos hordót a a sarokban... és ha mindez megvan, akkor töröljük szárazra. Nekem ez a nadrágom segítségével történt, mert törölközõ az nem volt! Kár, hogy nem szmokingban jöttem! Ügyesebbek persze észreveszik, a falra szerelt kézszárító készüléket, és egy laza mozdulattal, ajkukon fölényes mosollyal alátartják a kezüket, mire a mosoly kissé fagyos lesz, mert a berendezés nem üzemel. Próbáltam, de nem!

Ütögetésre sem. Káromkodásra sem. Pénzbedobót nem találtam rajta, pedig már az is megfordult a fejemben, hogy megkísérlem megvesztegetni, mivel a kézszárító természetesen csatlakoztatva volt a 220V-os hálózatra. Feladtam. Jött a nadrág, aztán kimentem a vasárnap délutáni kihalt áruházba, megvettem a citromlevet és könnyed mosollyal ajkamon hazatértem családomhoz.

De most már tudom, hogyan kell kezet mosni! Gazdaságosan!

Németh István