Van aki még mindig azon picsog, hogy megfullad a buszon. Piha. R. beszámolója alapán még örülhet, hogy utolsó képként nem tévéshopos reklámokat zúznak halványodó tudatába, mint ahogy azt Bukarestben teszik:

Mostanában nem jön hír hideg-meleg buszokról és légkondis élményekrõl (mindenki nyaral?), de a topik fenntartása érdekében írok egy kis kitekintést, hogy mindenki felvegye a tékitízi-hangulatot, ha Magyarországon panaszkodna. A napokban Bukarestben jártam, ami nagyon nagy élményt nyújtott a maga kontrasztjaival- értelmesebb is volt, mintha egy törölközõn aszalódtam volna egy hétig valahol!(bár az sem olyan rossz) De hogy ne menjünk el nagyon kalandozó útleírásirányba, megosztom veletek a buszos megfigyeléseimet:

Szóval kinti ismerõseim történetei alapján tudom, hogy megmondták a népnek nyár elõtt, ne nagyon számítsanak légkondira a buszokon, de ezt valahogy kompenzálandó, hogy ne legyen felzúdulás, a sofõrfülke hátuljába fent, ahol a magyar buszokon a járatszám vagy az utazási tájékoztató található, tévéket(!) raktak a jobb trolikba, ahol tvshop-szerû õrület szól állandó jelleggel vagy más gagyi szpot. (Több helyen hangszóróból is jön, így az sem menekül, aki hátul áll és nem nézi a tévét) Ezt a problémakezelési logikát követve, ha ügyesek vagyunk, nagy titkok közelébe juthatunk. /Sajnos a tévéket nem tudtam lefotózni, mert azért nem vagyok egy kémalkat./

Emellett nincs kirakva menetrend a tömegközlekedési megállókban (Bukarestben egyáltalán sehol). Ha jön busz, jön, ha nem, nem- fel kell szállni másra vagy alternatív megoldást keresni. A kép a sárga póznával nem valahol a periférián készült, hanem a belvárosban - a háttérben lévõ oszlopos épület pedig a fõpolgármesteri hivatal! Így az utolsó busz jelensége már-már a városi legenda fogalomkörébe utalható (nem is jött, mikor vártuk).

Szóval két nap után garantáltan mindenre legyint az ember és nem veszi föl azt, hogy most melege van-e vagy sem; örül, hogy buszon utazik!