Úgy érezzük magunkat, mint megannyi tojócsõvel és meszes vázzal rendelkezõ Frei Tamás, ezért olyanokat motyogunk, hogy csak itt, csak nálunk. Vallomást tesz ugyanis hasábjainkon egy visszaesõ adócsaló. A sztori onnan indult, hogy Halotti koszorúval trükközik az APEH címmel beposztoltunk egy sztorit a virágárus nénire lecsapó, gyászolónak álcázott adóellenõrrõl.
Az írás végén adóellenõrös igaz történeteket kértem az olvasóktól. Jött is egy rakás, a legjobb Szabó Attila visszaesõ adócsaló önleleplezése, ami alant olvasható. (Utána jön pár adóellenõrös sztori, a hitelességért persze nem kezeskedünk, lehet köztük városi legenda is bõséggel, de attól még szórakoztatók.)
Sziasztok! Engem sajnos már kétszer is elkaptak számlaadási kötelezettség elmulasztása miatt. 1. Gázkészülékbolt:
Belép 40-es anyuka, 20-as lányával, majd egy flexibilis vízcsövet rak a pultra. Közli, hogy az a 40 cm-es rövid, a férje azt mondta, 60 centis kell. - Kicseréli? - Persze, - mondom, 170 Ft a különbözet. - Rendben. Kifizette, majd kiléptek a boltból, de abban a pillanatban vissza is jöttek, amikor láttam, hogy jönnek vissza gyorsan ütöm be a gépbe a 170-et, de lecsapott - mint a keselyû - a kezemre, hogy: - Semmit ne üssön be! Aztán jött a levél 80000 Ft. birságról. 2. Autókiállítás Debrecen fõtér. Kipakoltunk, nem árusítás végett, tényleg csak kiállítás volt. Odajön egy fickó a standhoz, hogy Sopronból jött letört a sebességváltó gombja, nem tud hazamenni a családjához. Gondoltam segítek rajta, felszereltem neki egyet a kiállított gombok közül. Megköszönte, majd visszamentem a standhoz. 30 sec mulva megjelent egy másik fickóval, és igazolták magukat. Mondták nem kaptak számlát, feljelentenek. 70000 Ft. Szabó Attila
És akkor jöjjön az adóellenõr-mix.
APEH-os történet. IGAZ!
Terhes kismama büfé elõtt rosszul lesz. Ismerõse büfébe beviszi, leültetik , egy üdítõvel megkínálják. Jobban lesz, ki akarja fizetni az üdítõt, de nem kérnek érte pénzt. Kismama mégis letesz 100 Ft-ot. Kimennek az üzletbõl. Egy perc múlva visszatérés: APEH ellenõrzés! Jegyzõkönyv, büntetés. A tulajnak egy évébe került, míg tisztára tudta mosni magát.
Hali!
1-2 hete történt egy Balaton-parti étteremben.
Két magyar, az egyik mûködõ videokamerával belépett az étterembe, körbevideózott, de szép étterem, mejd asztalhoz ültek. A kamera továbbra is ment, és a pénztárgépre volt irányítva. Minimum fél órat mûködött, figyelve a pénztérgép forgalmát, pechükre, mindent bevertek.
Csak ott cseszték el a dolgot, hogy elõtte egy faluban ugyanezt eljátszották, és onnantól a kamerás magyarokat zörgõ pénztárgép fogadja.
:-)
Azért jó lenne tudni, hogy nem sért-e ez valamilyen személyiségi jogokat? Szerintem semmire nem mennek bizonyítékként sem egy ilyen felvétellel,akkor minek????
A masik torténet is idén nyáron történt, 12-es baráti társaság egész este vacsorázott, szórakozott, táncolt. A történet végén az étterem tulajdonosa törzs-kártyát adott a társaságnak, õk erre felmutatták igazolványaikat. 2 vamos, 2 apeh-os, és 2 munkaügyis volt. Õk nem ittak, csak a másik 6. Lezajlott az ellenõrzés, gond nélkül.
A kérdésem csak az: ilyenkor ki fizeti a révészt? Történetesen a másik 6 ember fogyasztását?
Frankie
Tényleg, ki fizeti? Mármint nyilván az APEH. De vajon hogy számolják el?
Kedves Homár! APEH-es trükközésekkel kapcsolatban egy fodrászismerõsömtõl hallottam a következõ törtánetet. Egy kb. ötvenesnek kinézõ idõs hölgy igazgattatta meg bodorított, õszes, egyenöregasszony-friziráját. Miután tisztességesen rendberakták õt, kifizette a nyírásért járó összeget, amirõl nyugtát is kapott. "Ez nem jött be!" Hirtelen plusz szatyorra lett szüksége, hogy milyen indokból vagy állindokból, az mára már a feledés ködébe veszett. Mindenesetre megkérte a fodrászt, ha lenne neki egy fölös reklámszatyra, azt ugyan odaadná e neki örökbe. Egyenfrizurás öreg néninkrõl köztudott, ha boltba mennek, szeretnek gyûrött zacsikat elõkotorni naftalinszagú mûbõrtáskákból. Rövid keresgélés után akadt is egy, amit ismerõsöm szívesen átengedett neki. Az öreglány, mint az emberek közötti maximális korrektség elkötelezettje, még egy gyûrött, használt zacsit sem kért ingyen. Rövid "dulakodás" után: "Ugyan már, tessék hagyni!" "Neem, nem drágaságom..." az öreglány egy ötforintossal gazdagította a fodrászt. Lerakta a kisszekrényre, mire az unásig ismételgetett szóbeli tusakodásba belefáradt ismerõs már csak ernyedten legyintett. Ez lett a veszte. A percek múlva már igazolványokkal és jegyzõkönyvel visszatérõ néni, már nem egy barátságos nagyi volt. Átlényegült és APEH boszorkánnyá változott. Néhány tizes bánta, hogy a nyomorult zacsiért járó ötösrõl nem volt nyugta, vagy hogy nem dobta uána az utcára. Esetleg leteperhette volna és lenyeleti vele, de akkor az APEH-nél sokkal rosszabb következett volna. Védhetetlennek gondolom az ilyen ütést. Minden jót: Olivér
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.