Bizonyára mindenki találkozott már olyan üzlettel, ahol nem vettek tudomást a jelenlétérõl vagy ha igen, sem sikerült érdemi információt szereznie. Ilyenkor, aki unatkozik, képzelje mögé, hogy a CIA kitelepített egységében jár és a raktárban titkos hörcsögkisérletek zajlanak. Vagy csak sétáljon át egy másik boltba, ahol kiszolgálják:

Adott egy 10 éves fapadus Suzuki, 50000 km-rel, nõi vezetõ stb. 17 éves fiúgyermek jogosítványt szerez, jó lenne egy kicsi, de biztonságosbb járgány, a választás: Mitsubishi Colt cca. 3 millió. Debrecen, MobilCar Kft. autószalon, 1. érdeklõdés: elképzelhetõ-e a meglévõ autó beszámítása? - Van rá esély, de hozza ki a kocsit.

Uott 2. találkozás 1 héttel késõbb. Nyári szabadságolás, cicababák lófrálnak, értékesítõ egy szál se, percekig várakozás (anya+fiú). Végül csak megkérdezik, mit akarunk, elrebegem az elõzményeket. Tömör válasz: Várni kell, egy eladó van, éppen másokkal foglalkozik. 10 perc után megzavarom a fiatalembert, hogy jöjjek-e vissza talán máskor, nem, dehogy, mi a gond?

Harmadszori elõadásra megkérdezi a Fõnököt, igen, átvizsgálják a Suzukit, foglaljunk helyet... bõ félóra múltán a slusszkulcsot egy hang nélkül visszahozzák. Mi a döntés? Meg kell beszélni a Fõnökkel az árat, de õ már elment, adjak elérhetõséget, majd másnap visszahívnak. Ekkor már azért majd felrobbantam a méregtõl, kb. du. fél 3 lehetett.

Másnap délig várakozás, telefon nincs, érdeklõdés - immár csak telefonon: - A vezetõvel szeretnék beszélni. - Nincs benn. - Mikor lesz benn? - Nem tudom. - Mobilon el lehet érni? - Nem adhatom meg a számát. - Hogyan lehet akkor mégis elérni õt? - Próbálkozni kell. Ez verte ki végül a biztosítékot. Vettünk másféle autót olyan helyen, ahol el akartak adni, nemcsak a vevõket szívatni.(Az eset három hete történt, azóta sem hívtak vissza...)