Furcsa dolog, hogy bár a kisgyerekes szülõ a világ legeslegjobb fogyasztója – bármire rávehetõ és a pórázt habzó szájjal rágó kölykök miatt hirtelen, készpénzben fizet – mégis rendre megalázzák. Meg nem értem miért, tényleg ötször annyit költök bármire azóta. Az viszont szép, hogy ezen a területen legalább mûködik a demokrácia: a családalapító Homárt pont ugyanúgy szopatják meg, mint egy szülõ-gyermek jogvédõ szervezet elnökét. Olvassák most az õ sztoriját, csak a szokásos, de pont azért vérlázító.

Kedves Homár!

A mellékelt eset a minap történt meg velünk, gondoltam érdekelne titeket.

Hazánkban nem túl toleránsak az emberek a gyermekekkel, kismamákkal, gyerekes szülõkkel szemben (egy szülõ-gyermek jogvédõ szervezet elnökeként gyakran szembesülök hasonló történetekkel), szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy mi, kisgyerekes szülõk is emberek vagyunk és a gyerekeink is teljes jogú állampolgárok. Joguk van ahhoz, hogy eljöhessenek velem vásárolni, hogy az utcán egyenek (akkor is ha az az étel anya cicijébõl az anyatej), vagy ahhoz, hogy szüleikkel babakocsival tömegközlekedjenek és még sorolhatnám hosszasan az olyan hétköznapi tevékenységeket amirõl nem is gondolnánk, hogy gondot okozhat kisgyerekeseknek.

Vizigótoknak és kenguruknak, avagy anyukáknak és síró gyerekeknek tilos a belépés

Történt a minap, hogy kinéztem a gyermekeimnek egy nagy cipõáruház katalógusából pár õszi kiscipõt. Kis szervezkedés után (akinek egyik kicsi, másik pici korú gyereke van, tudja mivel jár ez) szerdán belevágtunk a nagy kalandba. Mivel az áruházig eljutni nem lehet babakocsival tõlünk (az alacsonypadlós buszok hiánya miatt), kézenfogtam a két gézengúzt, és gyalog nekivágtunk. A lassan hároméves lányom még elég jól bírta, másféléves fiamat viszont gyakran fel kellett vennem a hordozókendõbe.

Emígyen kicsit fáradtan érkeztünk el az említett cipõboltba (ami egy plázában található), és keresgélni kezdtük a katalógusban szereplõ akciós termékeket. Kisfiam eddig bírta és nem tovább, hangosan sírni kezdett, én pedig pánikszerû állapotban elindultam a bolt végébe, ahol a gyerekcipõk és egy tévé található (amiben azt hiszem meséket adnak), hátha ott leültethetem és megnyugtathatom kicsit.

Ekkor vettem észre, hogy Biztonsági Õr úr szorosan a sarkamban áll és hozzám beszél. Valami olyasmit mondott: - Kérem fáradjon ki a gyerekekkel, túl nagy itt amúgyis a zaj. Meglepetten néztem hátra, õ pedig megismételte, erre felkaptam mindkét gyereket a hónom alá közben megkérdeztem tõle, hogy ezek szerint itt nem lehet gyerekkel vásárolni? Õ továbbra is kitessékelt, mire én kirohantam. Nagyon megalázó helyzet volt.

Kicsit késõbb (mikor a nõvérem odaért hozzánk – szintén egy kisbabával – és vigyázott a két gyerekre) visszamentem a boltba és a panaszkönyvet kértem. Mikor az eladónak elmondtam miért kell, szörnyülködött és azonnal hívta a boltvezetõt.

Míg rá vártam, az Õr odajött hozzám és bizalmaskodón odamondta; õ tudja, hogy neki volt igaza és én nem is hallgattam végig. Az üzletvezetõ megérkezett és szintén elámult azon, hogy ilyen dolog történhetett. Elmondta, hogy Biztonsági Õr nem saját alkalmazott, hanem egy másik Kft. embere és már többször volt vásárlói panasz az õrök miatt. Így elálltam attól, hogy beírjak a panaszkönyvbe, mert úgy tûnt, ez valóban nem a bolt hatásköre.

A gyerekeim nem borogatták le a cipõket, nem ütötték a vevõket, nem mûveltek semmi „törvénybeütközõt”, egyszerûen csak a kisebbik sírni kezdett. A biztonsági õrnek inkább azokkal kéne foglalkoznia, akik megpróbálnak lopni és nem azzal, hogy síró kisgyereket zavar ki, mert „nagy a zajszint” (talán a plázákban szokásos üvöltõ zenét kéne kikapcsoltatni ha a zaj zavarja).

Az már csak hab volt a tortán, hogy az alsó szinten található szupermarketben 2000 Ft letéti díjat kértek volna azért, hogy a gyerekesek által oly jól ismert autós bevásárlókocsit tolhassam… mintha a sok, éber biztonsági õr szeme elõl kislisszolhattam volna vele.

Mivel a bolt személyzete kedves volt és segítõkész, nem akartam megnevezni a helyet. A cipõbolt üzletvezetõjének ezúton is hálás köszönetem a felajánlott kedvezményekért, de inkább másik boltjukban vettük meg a kiscipõket.

Üdvözlettel: Hicudzsi