Kellemes, dologtalan hétfõt, a mai nap a ruhacímkéké meg a közlekedési vállalatoké lesz. Elõbbi témában mindenekelõtt egy szexista klasszikust mutatnánk be Norbi gyûjteményébõl, íme:

A következõ képhez sztori is van, Levente tollából.

A címke egyszerûen elnyûhetetlen. Egy szlovák kisváros közelében álltunk meg egy kis pihenõt tenni, és ez az igaz kis kincs tárult a szemünk elé, és feltettük a kérdést. Ha a cimke anyaga egyszerûen sérthetetlen, és ellenáll az Alpok napsütésének, viharainak, hõingadozásainak, akkor miért nem lehet a pólót is ilyen anyagból csinálni. Persze titokban átfutott az agyunkon az ésszerû megoldás, miszerint akkor párezer példány után be lehetne zárni a gyárat, de azért a kérdés elgondolkodtató.

Az isten tudja hány koszos paraszt hordta, hány napon keresztül de a végeredmény nem túl szívderítõ. lehet hogy az izzadság magas sótartalma az, aminek nem áll ellen a pamut? Megyek és kipróbálom. :D

Kedves Levente,

részünkrõl annyit, hogy Szlovákiában nincsenek Alpok és reméljük, a parasztozást nem úgy értette. Ja és képzelje el, milyen rémes lehet olyan szúrós pólóban járni, ami kemény címkeanyagból készült.

A Homár