A Homár egyik kedvenc tesztkérdése vásárláskor "a másik boltban van-e", amit azért elég ritkán ajánlanak fel az eladók maguktól, hiszen macerás telefonálgatós. Egy korszerû nagyvállalatnál elég ránézni a készletre online és kiderül, gondolhatta Petra:

A következõ szép dolog történt velem a hétvégén, a kedves szereld magad áruházban. Kinéztem cseperedõ gyermekemnek egy Kritter típusú ágyat, mert a rácsosból már kimászik, így testi épségét figyelem elõtt tartva ez a sürgõsen megoldandó problémák közé soroltam, úgyhogy hétvégén ellenõriztem a weblapot, a budaõrsi áruházban kettõ is volt raktáron. Amikor odaértem már gyanús volt a dolog, mert a gyerekosztályon nem volt minta darab, de én vakon hittem a webnek, úgyhogy mivel ezen az osztályon nincs eladó, átballagtam egy másikra, ott fél órás sorban állás után megtudtam, hogy persze éppen nincsen ilyen ágyuk, de a jövõ héten, stb.

Mivel sürgõs volt, rákérdeztem, hogy vajh' a másik boltban nincsen-é, mire kattingatott a hölgy, majd közölte, hogy de bizony van kettõ is, sõt félre is tudják rakni, ha még ma érte megyek. Szupernek nem szuper, mert ugye elég nagy távolság van a két áruház között, de megadtam nevemet, és indultam az autóhoz. Sikerült közel fél órás út után odaérnem, ott is fel a gyerekosztályra, bemutató ágy ki van rakva, ez már bíztató, de persze eladót ide sem helyeztek ki, úgyhogy át egy másik osztályra, ott félórás sorban állás, mert egy eladó van, de elõttem éppen most rakat valaki össze egy szekrényt 100 féle összetevõbõl, nem baj, csak sorra kerülök, mondom, hogy ágy van félre téve, bemondom a nevet, már nyomtatják is a papírt.

Lecsörtetek a kasszához, ahol háromnegyed órás sor van (én ugye csak egy papírt lobogtatok, nem hatvankét féle dekormécsest, de gyors sor nincsen), kiperkálok vagy 30e forintot, balra el az árukiadóhoz. Majd várok újabb félórát, hogy beadhassam a papíromat (három csenevész bútorraktáros van a 8-10 fõs sorra, és azt most sem értem, hogy erre a munkára miért vesznek fel egy 40 kilós nõt, de biztos remekül kezeli a targoncát), szóval papírom beadom végül, majd újabb fél órát ücsörgök, majd jön az egyik félmellrõl szopott, és közli velem, hogy úgy tûnik nincsen ágy.

Mondom neki, hogy ne vicceljen, itt van, kifizetve, állítólag kettõ is van raktáron, inkább nézze meg még egyszer. Újabb félóra és fejcsóválva jön vissza. Na itt már egy kicsit ideges lettem, jó, ad nekem egy papírt, hogy nincs raktáron, pénz visszajár (matrac és ágydeszka volt, azt a kezembe akarta nyomni, de mondtam, hogy inkább azt is csapjuk a visszáruhoz, mert mi a szent sz*rt kezdek vele, ha netán soha nem lesz hozzájuk illõ ágyam - ezt kicsit furcsállta a fiú, de nem sokáig tiltakozott).

Megyek a cserepulthoz, ahol újabb félóra sorban állás (közben valami érthetetlen oknál fogva a cserepultosok dolga az is, hogy katalógusokat osztogassanak, de azt valamiért nem lehet ám kirakni a pultra (mert még elvinnék?), hanem el kell kérni tõlük, emiatt kb percenként meg kell szakítsák a munkájukat, szóval ez is remek módszer a hatékonymunkavégzéshez), aztán úgy gondoltam, hogy beírok a vásárlókkönyvébe, mert ez mégis nem járja, hogy délután egy órától hatig szórakoztatnak, majd kiderül, hogy egy fia ágy nincs. Ja, és még hibáztatni sem tudok senkit, mert ez mégis kinek a felelõssége? Próbálkoztam azzal, hogy ezután a csúnya idõ- és benzinszívatás után nem lehetne-e az, hogy akkor szólnak, hogy mikor van ilyen ágy, ne adj' isten felajánlják, hogy kihoznak nekem egyet, de úgy tûnik ebben sem kompetens senki - én legalábbis hiába kérdeztem a cserepultost, a raktárost, a hotdog árust, ez nem derûlt ki. Most viszont rettegek, mert az ágy továbbra is kellene (színben, méretben ez passzol a szobához, gyerekhez), de most már nem tudom, hogy honnan fogom meg tudni, hogy valóban van-e ilyen ágy raktáron? A net ugye nem mond igazat, telefonon még egymásnak is rossz információt adnak, szóval lehet, hogy gyorsabban végzek, ha kibiciklizem Stockholmba egyért....(vagy Indiába). Köszi és bocs, hogy ha hosszú voltam, bár igyekeztem meghúzni magamat. Petra UI: Sajna nem hinném, hogy a vásárlókönyvi bejegyzés miatt mondanának nekem bármit. Tényleg van valami limit, hogy mennyi bejegyzésük lehet? Vagyis bûntetik õket ezért, nem tudjátok? Nem mintha vérszemet kaptam volna, de elég sokan publikálnak ott, érdekelne, hogy van-e valami folyománya ezen esszéknek.

update 12:28

Csak annyit tennek meg hozza, hogy nem akartam feladni a dolgot, a mult heti musor alatt elhangzott mindket aruhazban a "jovo heten majd lesz valamikor" mondat, ugyhogy ezen a hetvegen megint webcsekkolas - budaorson a webraktar program jelezte, hogy van, kitekeres budaorsre, am sajnos a pultnal megint azt mondtak, hogy eppen nincsen.... most mar azzal hitegettek, hogy 4-6 het mulva jojjek vissza - pedig mar furmanyosan azt is kitalaltam, hogy a raktaros sorban allast leroviditendo, aruszallitast fogok igenyelni.

Szerintetek bevallanak, ha mondjuk mar nem gyartanak ilyen agyat? Vagy az a cel, hogy mindig kimaszkaljak, es ha mar agy nincs es ugy is itt vagyok alapon, legalabb felmarkoljak egy par gadgetet? (ezt most keresztul huztam, mert egy labos azert jol jott volna, de kilometeres sor allt minden kasszanal).

Hany olyan termek lehet, amit hetek, honapok ota nem lehet kapni? (en meg kettot tudok: wc deszka es mosdohoz gyerek fellepo).