Egy igen speciális naiv ügyfél futott még be így péntek délutánra, ami azonban közel áll a hitetlen ízeltlábúak lelki világához, így megosztjuk önökkel:

A legtöb olvasott cikkbõl eleddig azt tûnt ki, hogy a Naiv Ügyfél saját hibájából - jóhiszemûen, lustaságból, vagy anyagi haszonszerzés céljából dõlt bele a fogyasztói társadalom nyitott bicskájába. De mi a helyzet a kényszerfogyasztással? A cikket méltán mértékadó METRO nevû sajtóorgánumból ollóztam: "A harangozás szabadsága a vallásszabadság része, a harangozás jogát ezért éppúgy köteles mindenki tiszteletben tartani, gyakorlását pedig eltûrni" - idézet Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országos biztosa közleményébõl, melyben egy állampolgár beadványára reagál.

Folytatódik nagysikerû sorozatunk. Olvasónk, Laci ezúttal egy autós áldozatot talált:

Talán nem szükséges semmit hozzátenni a fenti "ideiglenes" buszmegállós történethez... Ja, a helyszín: Budapest, Kondorosi út.

A monopóliumokkal nehéz együttélni, sok türelmet és meditációt igényel, hogy az ember alkalmazkodni tudjon hozzájuk, ha már egyszer nincs versenytárs. Nedo Nigériába küldetett magának pénzt, amit természetesen megkapott, de kicsit õszült azért:

Kedves panaszkodó sorstársaim! Nem csak a mi hazánkban Canossa-járás az ügyintézés! Bár ezen kis szösszenet is onnan indult, de a vártnál is messzebb gyürûzött. Alapinformációk: nigériai kiküldetésem során elfogyott az otthonról hozott kevéske valutám, kérve kértem hát cégemet, mentsen ki a bajból, és küldjön nekem készpénzt a Western Union csodás szolgáltatásait igénybevéve. Bankkártya ugye a dzsungel közepén szóba se jöhet, maradt hát ez a mindkét fél számára eleddig ismeretlen megoldás. Elõször kedves, engem a bajból megmenteni próbáló kollégám történetét idézném ide, majd annak folytatásaként saját történetemet.

Oké, hogy itt a focivébé, de azért ez a hirdetés egy kicsit talán erõltetetten kapcsolódik a rangos sporteseményhez. A mainstream felnõtt-játékokat árusító Beate Uhse kreatívjai napokat vajúdhattak az ötleten, hogyan köthetnék össze a szexboltot a labdarúgással. A labda túl nagy, a beizzadt stoplis cipõ nem annyira szexi, a síp meg csak a militari-szadomazó rajongóit és a kutyákat izgatja fel.

Eléggé frusztrálhatja az mp3-lejátszóban utazó gyártókat, hogy az Apple egymaga ad el annyi kütyüt, mint a többiek együtt. Ezért aztán a legtöbben meg sem kísérelnek eredeti termékkel megjelenni, inkább az iPodra megtévesztésig hasonlító klónokkal próbálkoznak. A memóriakártyáiról ismert SanDisk sajátos módon, ellenprogapandával igyekszik meggyõzni az "Apple-agymosás" elõtt álló felhasználókat.

Elõfordul, hogy az ember annyira siet, hogy elhagyja a bankkártyáját és olyan is van, amikor megpróbálják azt visszajuttatni hozzá. Kata egy különös visszajuttatási módszert ismert meg az Ikeában, amire a Homár is csak szétteszi az ollóját:

Egy keddi napon az IKEA-ban valo hosszas vasarlas utan meg beugrattam a Sved Finomsagok Boltjaba aprosagokert. Kartyaval fizettem, de iszonyuan siettem, igy nagy valoszinuseggel ott hagytam a kasszas kisasszonynal a kartyamat. Mikor eszrevettem, nincs meg a kartyam, felfuggeszttettem es rogton hivtam az IKEA-t, hogy nem talaltak-e meg. A biztonsagi or azt mondta, nem tud rola de utanakerdez majd rovid varakozas utan tajekoztatott, hogy nem talaltak meg. Kerdeztem: biztos? Valasz: ha ott lenne, o tudna. Megkoszontem, letettem. Jovo het szerdan jon a Mobilbankomtol 5 darab uzenet: Sikertelen ATM terhelesrol 150 ezer forint ertekben budaorsi cimmel.

A Homár mások hülyeségén élõsködik, de most nagyot alkotunk, élveboncolás következik, a világ elé tárjuk néhány gazdaságos beszerzésünket:

SC-282 Conan porszívó

A klasszikusnak mondható átverés, miszerint egy termék másnak akar látszani, mint ami (lásd. a nehézsúlyú pofátlanság egyik jelesét, a Magyar Téliszalámi feliratú osztrák terméket). Itt a cég lógójában az England felírat virít, azt sugallva, hogy angol termékrõl lenne szó. Hát nagy lófaszt, kedves Homárosok, kínai termékrõl van szó (utólag a dobozra ragasztott, miniatûr cetlirõl derül ki, hogy származási helye Kína, importõr meg a Privát Kereskedelmi Kft).

Veszett nagy mázlink, hogy mindenki magyar (a feltalálók és a sikeres üzletemberek mindenképp, akikre büszkék vagyunk), így aztán lassan, de biztosan édes anyanyelvünk a világ minden táján megveti fonémáit. A többieknek maradnak a tolmácsszoftverek, amikkel másfajta, de szintén kellemes bizsergézst tudnak elõidézni, mint ahogy azt Gven is tapasztalta:

Édesapám nemzetközi árufuvarozó, tehát nem ritkán találkozik mókás és kevésbé mókás történetekkel, emberekkel munkája során, ez, úgy érzem érthetõ is. Egy hete azonban õ is meglepõdött, mikor épp az áru szokásos vámolását intézte egy angliai kikötõben. Mikor kikérte az ilyenkor szükséges szokásos formanyomtatványokat, az ügyintézõ kedvesen megkérdezte, hogy milyen nyelven szeretné. Édesapám csodálkozott, hiszen eddig soha nem volt választási lehetõsége, s mikor kiderült, hogy még magyar formanyomtamvánnyal is rendelkeznek, nagyon megörült, hogy nem kell bajlódnia a fordítással (németül és oroszul beszél, angolul nem). Mikor azonban megkapta a kért papírt, nagyot nézett, hiszen az elsõ ránézésre nem magyarnak tûnt. Azután kiderült, hogy mégis...

Olvasónk, Niwrok retináját sütötte ki elõször a Magyar Paintball Egyesület saját szájtján is futó bannere. A Homár addig nem borul ki ilyesmin, amíg fel nem találják a szagos reklámot.

Úgy látszik, kis hazánk reklámszakemberei az emberi fekáliának is marketingértéket tulajdonítanak. A képen látható, barna IFA-féknyomot tartalmazó összeállítás - üzenete ellenére is - elmenne egy inverz mosópor-reklámnak...

A rasszizmus alapértelmezett asszociációival indította útjára kampányát a Chopstix.com. A "Nem utálhatsz mindent" szlogennel rendesen köztudatba tették a kereskedelmi jellegû kínaikajálda-blogot, igazán kár hogy nincs rajta értelmes tartalom.