Minden jó, ha jó a vége, avagy már nem éltünk hiába. Nem igazán szoktunk ilyet csinálni, de most azért biccentünk egyet az OTP felé, amiért két nappal a történet publikálása után, sikerült megoldaniuk naiv ügyfelünk addig feloldhatatlannak tûnõ problémáját:

Az idõutazás az OTP-vel címû irományommal kapcsolatban a következõ levelet kaptam 26-án reggel:

Tisztelt Ügyfelünk! Olvastuk a Tékozló Homár Naív Ügyfél rovatában megjelentetett írását. Ügye kivizsgálása céljából ceglédi fiókvezetõnkkel egyeztettem, aki kérte, hogy vegye fel vele személyesen a kapcsolatot bizonyos részletek és adatok tisztázása kapcsán, hogy hatékonyan segíthessen Önnek a probléma megoldásában.

Az ügyem azóta MAGÁTÓL és varázsütésre elintézõdött ki se kellett érdekes módon mozdulnom a karosszékembõl.

A Homár nem szereti sem a hipnotikusan ezoterikus csendéleteket kátránnyal, sem a tömény ízfokozóktól mentes gyorskaját, ez a hirdetés vmiért mégis átjött a szûrõn. Egyrészt a Mickey Rourke-figuráról Sin City-nosztalgiánk lesz, másrészt mert az mindig jó, amikor az egyik méregkeverõ multi szivatja a másik méregkeverõ multit.

Múltkor kiderült a Pannon feltöltõkártyájáról, hogy - ugyan a számviteli törvény tehet róla - kizárólag telefonálásra használható, vásárlásra nem. Mai érdeklõdõnk, Bosi egy másik anomáliát szeretne megérteni:

Amikor megvettem a feltöltõkártyát, még 900 magyar forintot fizettem érte. Mikor feltöltöttem a telóm, a szolgáltató szerint az már csak 859 HUF-ot ért. Ki érti ezt? Öt perc alatt 41 forintot vesztett értékébõl a magyar valuta? Elég nagy az infláció mostanság... Vagy egyszerûen átvert a szolgáltatóm? Keresem a választ, segítsetek!

Klasszikus vendéglátós trükk, mondhatnánk, de minthogy fogalmunk sincs, mi történt a helyen, ezért leginkább a kocsmázás örökérvényû tanulságaként álljon itt Niki története:

Asztalt foglaltunk az Irish Cat Pub-ban 20 fõre, ez valószínûleg gyakran megesik bárkivel. Jöttek is az emberek, többen is mint 20, ki evett, ki ivott, jól éreztük magunkat. A probléma akkor kezdõdött, amikor valaki külön számlát akart nyitni, de ezt nem engedték, hiszen a befoglalt asztalnál ült. Oké, gondoltuk, majd ha elmegy, kifizeti a részét, önbevallás alapján, végülis baráti trásaság, tehát bízunk egymásban. Na, erre sem volt lehetõség, azt mondták, akkor kell fizetni, amikor az utolsó ember elmegy az asztaltól, és persze az egészet. Jó, hát ez van, gondoltuk, a távozó emberek - jelzem, barátaim, nem feltételezem, hogy meg akartak rövidíteni -, mindenki nekem adták a pénzt. Persze volt, aki ezeken nagyon kiborult és a pultot verve követelte, hogy õ akkor is kifizeti a számlát, neki akkor is külön számla kell. Ezeket fellángolásokat a mértes kidobóknak 2 perc alatt sikerült kis parázzsá szelidíteniük - sejthetitek, ki akar vitatkozni kétajtós-szerkény-méterû pittbullokkal!

A Homár soha fel nem fogta, hogyan fizethetnek emberek pénzt csengõhangokért vagy háttérképekért, de a jelenség nem tûnt el a wappal együtt, sõt, már utcán is reklámozódik, mint ahogy azt Darwin Díj észrevette. A poén persze nem ez, hanemhogy a mobilos "tartalomszolgáltató" a VB kapcsán kreatívan hasznosította újra a Himnuszt éppúgy, mint a Nemzet Focistáját.

Egy buszmegállóban lévõ jamba-reklám: jó csengõhang és fõkepp vagány a himnusz, de a PUSKÁS FROG az valami észbontó! :)

Péter rákontrázott a múltkor elcsípett deltás hirdetésünkre. Ez a reklám okosabb, de a helyiek most is felfedezhetnek vmi furcsaságot a képen:

Nem tudom, érdekel-e valakit, hogy a Delta légitársaság hogyan reklámozza új, New York-Budapest járatát. Az alábbi képes hirdetés New Yorkban, a Grand Central Terminal (központi pályaudvar) alatti metróállomás folyosóján készült.

Nincs is jobb egy igazi last minute akciónál. Van aki ilyenkor otthagyja konzumblogját és elutazik seggetmereszteni a homokba, mások lecsapnak egy tömbsajtra és isten tudja mit csinálnak vele. Mint Péter szombaton:

Egy nem túl szerencsés sajt választás. 2006. május 27.-én a Csepeli Tescóban. Igazi AKCIÓ!