Ha már így belecsusszantunk az elbaszott háztartási javak ingoványába, talán cuppanjunk a sûrûjébe. Az olasz Casaleonti kreatív vasalodeszkáit szerintük van annyira dizájnos, hogy nem kell a sufniban elrejteni, simán tárolhatók akár a nappaliban is. Feltéve, ha nem zavarja, hogy egy idióta mûkaktusz vagy egy mûszörfdeszka virít a kanapé szegletében. Való igaz, a vasalódeszka-dizájn valahol a huszas éveknél akadt el, de ilyen vadnyugati díszletezés egy játékterembe talán jobban illene. Különösen sokkoló, hogy az áruk 199 illetve 186 euro (50 és 47 rugó), akkor inkább a sufni.

Direkt késõn raktuk be ezt a terméket, nehogy megrendeljék Valentin-napra, de annyira kemény, hogy nem lehetett kihagyni. A My Beating Heart egy kilencvoltos elemmel szívdobogást imitáló párna. Bekapcsolva véletlen sebessgégû, de mindenképp nyugtató szívdobogás indul, ami idõvel tovább lassulva szendergeti álomba tulajdonosát. A legtöbb tesztalany egy macskához hasonlította a cuccot. Elõnye, hogy etetést nem igényel, viszont cserébe 120 dollárba (25 rugó) kerül és csak Amerikába szállítanak, szal trükközni kell.

A Homár belsõsége összeszorul a látvány láttán, amit Olvasónk, Balázs vadászott be:

A minap Pécsen jártam. Betértem a város közepén álló hatalmas kínai áruházba, ahol a kinai ipar egyik csodaremekmûvére találtam. Sajnos nem volt nálam digis fényképezõgép, a telefonommal örökítettem meg. Igen, jól látjátok: egy fából készült ülõgarnitúra, ami rákot formáz. Az ára 1,5 milla körül van. Simán el tudnám képzelni egy parasztház konyhájában :-)

A Homár már leszokott a vonatozásról, de még emlékszik, milyen véletlenszerûen bukkantak fel az IC-k a semmibõl, pedig akkor még bombariadók sem voltak, mint amit olvasónk, Gy. megszenvedett:

Úgy tûnik nekem nem lenne szabad utaznom, mert olyankor rossz dolgok történnek. Múltkor a repülõs sztrájk, most meg a keletis bombariadó. Történt, hogy hazamentem a hétvégén, meglátogatni rég nem látott szüleimet. Baljósak voltak a körülmények már odafele is, a vonat 40 percet késett, ki tudja miért. Erre csak legyintettem: ugyan már, ez gyakran elõfordul. Visszafele valami baromnak eszébe jutott vicceskedni és betelefonalt a Keletibe, hogy õ bizony bombát rejtett el ott. Röhej, hogy az ilyet komolyan kell venni, de hát ez van. Szóval a vonat megállt úgy Rákos magasságában és csak állt. Senki nem mondott semmit.