Ha Ön egy olyan mentõcsónakban ülne, amelyikbe még egy ember fér be és egyszerre nyújtaná a kezét a tengerbõl egy fuldokló adóellenõr, egy frakcióvezetõ-helyettes és egy parkolócég alkalmazottja, vajon kit választana? Következõ sztorinkban egy szegedi Naiv Ügyfél, Rókakoma idegeit zilálta szét dupla csavaros ördögi körrel a helyi parkolási társaság. Rávették, hogy fellebbezzen, aztán elküldték a retekbe. A részletek lentebb!

Ha egy kedves ember megírná nekünk, hol lehet ilyen italt kapni, akkor szívesen megkóstolnánk. Az alkohol ugyan nem hat ránk, de imádunk okádni. Persze az is lehet, hogy õrülten megkedveljük a pálinkás sört. A fotót Ferenc küldte, ezúton is köszönet. A piáról hallani már hallottunk, látni még nem láttuk. XIII. kerületi és egyéb belpesti észlelések elõnyben.

Mi a közös Freudban, Napoleonban és Gandhiban? Háthogy mindannyian hûtõmágneses ujjbábokként végezték. A Munkanélküli Filozófusok Céhe ugyanis nem volt rest az évszázadok alatt bizonyított értelmiségi celebritásokat feldolgozni darabonként 6 dollárért, négyesével 20ért (1,2 és 4,2khuf). A szájt külön kollekciót szentel a pszichoanalízis apostolának, a vértócsában végzõdõ drámaremakek mesterének illetve vallásos ajándékaik is vannak, mint pl. a Szt. Sebestyén tûpárna.

Ha gennyes gazdagok lennénk, akkor megtaláltuk volna az ideális weboldalt karácsonyi és születésnapi ajándékok vadászására, így csak nedves nyeles szemmel bámulunk. A belga Fiftie-fiftie használt csodákat árul a XX. század pompás darabjaiból, a harmincas évektõl az ezredfordulóig: lámpákat, széket, szofát, szekrényt, ilyesmit.

250 utast szállít majd a luxus óceánjáró hajókéhoz hasonló körülmények között, olyan hosszú, mint két focipálya, a merev héj alatt 396 ezer köbméternyi hélium emelné a magasba, de így is nehezebb a levegõnél, függõlegesen száll föl, legnagyobb sebessége 280 kilométer per óra és úgy néz ki, mint egy megvalósult sci-fi álom. Ha tényleg megcsinálják 2010-re, ott leszünk a fedélzeten.

Idegesíti a pályaudvaron/váróteremben/fogorvosnál/kocsmában/ mûszaki bolt kirakatában agresszíven villogó tévé? Vagy csak szemétkedni akar? Február eddigi legrokonszenvesebb kütyü jellegû fogyasztási java az univerzális tévékikapcsoló. Ezzel egyet lehet – természetesen kikapcsolni bármilyen tévét, lehetõleg észrevétlenül, hiszen a termék aprócska. Igazából bekapcsolni is lehet vele, ami hosszabban kivitelezett tréfák esetében hasznos opció lehet.

Ez a jelek szerint egy igazi szirupos nap, de mi nem vagyunk azok, akik szembe mennek a varsói gyorssal. Az offtopic jegyében ismerkedjenek tehát meg Ezo Momongával, a japán repülõ mókussal, aki/ami a legtündéribb bundás Karcagtól Szapporóig.

Mi most már ilyet akarnánk otthonra is, hogy pokémon-fejjel repkedjen a bútorok között. Feltéve, hogy szobatiszta és nem rágcsálja meg a szilikonkukac-gyûjteményünket. A fotók Seiichi Meguro mûvei. És ha Ön betegesen ráindult volna az aranyos dolgokra, itt egy blog, ami csak ilyenekkel foglakozik. Jó cukizást!

A nap cukija James Horecka megszállott építész mûve, a kiskutyáinak két nap alatt épített kerti magasvasút. Nézze végig a gyártási folyamatot itt és álmélkodjon a Bennszülött Amerikai Indián Kutyán!

Könnyû szegény MÁV-ot fikázni (és jól is esik), de máshol sem sokkal rózsásabb a helyzet. Olvasónk, Szefi a svéd pusztaságban pihent egy hétvége alatt két alkalommal a sötét, hideg vagonban:

Pénteken Stockholmból utaztam Malmöbe, vasárnap ugyanezt a távot ellenkezõ irányba. X2000-el, a svéd TGV-wannabe-vel utaztam. Péntek délután indult a vonat, a négyórás út felénél megálltunk és közölték, áramszünet van a pályán, meg kell várni, míg megjavítják. Kisvártatva a vonatban is sötét lett, és ennek megfelelõen hideg is. Fél órával késõbb, amikor már a lehelletünk is látszott, végre útnak indultunk és félórás késéssel gördültünk be a malmöi pályaudvarra. Egy bocsánatkérõ szó nem hangzott el a vasúti társaság részérõl.

A Homár ollói messzire elérnek, most éppen a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiadott, a 2005-ös oroszországi magyar kulturális évad emlékkönyvét juttatták el hozzánk beépített ügynökeink. Elsõ augenblickre a kiadvány igénytelensége ragadta meg a figyelmünket. Minõségi papíron lehangoló vizuális unalom, egymásra csúsztatott, néhol ferdén elforgatott képek, a Faerie és Avantgarde betûtípus megejtõ kombinációja. A képanyag finoman szólva hullámzó minõségû, a fesztiválról készült semmitmondó képek mellett alulexponált, homályos fotók partyarcokról. Mi a szent szar ez, – merült fel tudatunkban a kíváncsiság, kérdések kavarogtak villogó neonfényekkel övezve.